Értékelés:
Összességében az olvasóknak tetszett a könyv története és szereplői, különösen a főszereplők közötti kémia és a lebilincselő írói stílus. Sokan azonban elégedetlenségüket fejezték ki a könyv árához képest rövid terjedelme miatt, ami vegyes érzéseket keltett a könyv értékével kapcsolatban.
Előnyök:⬤ Magával ragadó karakterek, különösen a Venom és Ridley közötti erős kémia
⬤ gyors tempójú elbeszélés
⬤ jól kidolgozott mellékszereplők bevonása
⬤ forró és gőzös jelenetek
⬤ érdekes cselekmény a romantika és az MC életmód keverékével.
⬤ A könyvet túl rövidnek tartják az árához képest, ami elégedetlenséghez vezetett
⬤ egyes olvasók úgy érezték, hogy a történet kulcsfontosságú elemei el lettek halványítva
⬤ több karakterfejlődésre és hosszabb cselekményre vágytak
⬤ inkább novellának, mint egész estés regénynek érzékelték.
(71 olvasói vélemény alapján)
Venom/Torch Duet
Venom (Dixie Reapers MC 1)
Ridley: Ridley: Apám motoros volt, és én határozottan apuci lánya voltam. Amikor rájöttem, hogy a mostohaapám valami szörnyűséget tervezett velem, elfutottam. Egyenesen a Dixie Reaperekhez. De nem apuci karjaiban kötöttem ki. Venomtól biztonságban érzem magam, és a csókjaitól sokkal többre vágyom. Őt akarom... az egészet... és a következményekre fittyet hányok.
Venom: Nem emelkedtem a Dixie Reapers MC alelnöki rangjára anélkül, hogy ne mocskoltam volna be a kezem. Több mint húsz éve mélyen benne voltam a vérben és a piszkos pénzben. De amikor egy angyal, akit tizennégy éve nem láttam, visszatért az életembe, elég volt egy pillantás, és végem volt. Most már az enyém, és bármit megteszek, hogy megtartsam, még ha ez háborút is jelent.
Fáklya (Dixie Reapers MC 2)
Isabella: Tizenhét éves voltam, amikor apám odaadott Fáklyának. Tintával tintázott, aztán végignézte, ahogy elsétálok. Most visszatértem, készen arra, hogy szembenézzek azzal a sorssal, ami rám vár. Soha nem gondoltam volna, hogy olyan mélyen, olyan szenvedélyesen fog megcsókolni, hogy még többért fogok könyörögni. Ő lesz az első, az utolsó, az egyetlen... mert az övé vagyok, és ezt soha nem hagyja, hogy elfelejtsem.
Fáklya: Távol tartottam magam, vigyáztam a lányra, akit magaménak vallottam. Tudom, hogy csak idő kérdése, mikor jön haza. Lehet, hogy harminc év van köztünk, de bassza meg, ha érdekel, mit gondolnak az emberek. Ő az enyém, és el fogom venni, ahogy csak tudom, olyan gyakran, amilyen gyakran csak tudom, és ha végeztem, soha többé nem fog eszébe jutni, hogy kisétáljon az ajtón. Mert ő megtette a lehetetlent... elnyerte egy olyan férfi szívét, aki azt hitte, hogy nincs is neki. Senki sem állhat közénk, főleg nem az a férfi, aki nekem adta a lányát - még akkor sem, ha az egész kartell hadserege a nyomában van.
