Vér a vízben: Hogyan szövetkeztek az USA és Izrael a USS Liberty elleni rajtaütésre

Olvasói vélemények

A könyv a USS Liberty elleni támadást tárgyalja, és az amerikai kormány és Izrael összeesküvését állítja, történelmi tényeket és ellentmondásos elméleteket egyaránt bemutatva. Míg egyes kritikák az alapos kutatást és a lebilincselő elbeszélést dicsérték, sokan kritizálták a könyv szervezetlenségét, az írásmódot és a bizonyítékok minőségét.

⬤ Jól kutatott és részletes, betekintést nyújt egy jelentős történelmi eseménybe.
⬤ Egyedülálló nézőpontot kínál a USS Liberty incidens eltussolásáról.
⬤ Egyes kritikusok szerint az amerikai és izraeli kapcsolatok megértéséhez szükséges olvasmány.
⬤ Egyes olvasók értékelik a szerző szenvedélyét, amellyel az igazságot keresi ebben az incidensben.

⬤ Sok kritikus kritizálta az írásmódot, mivel az összefüggéstelen és rosszul szervezett.
⬤ Többen úgy érezték, hogy a szerző elfogultsága befolyásolta az elbeszélést, ami rontotta annak hitelességét.
⬤ Az összeesküvésről szóló állításokat egyesek úgy ítélték meg, hogy nincsenek szilárd bizonyítékok és túlságosan szenzációhajhásznak.
⬤ Számos ténybeli pontatlanság és a szerző politikai kitérői frusztrálták az olvasókat.

(22 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Blood in the Water: How the Us and Israel Conspired to Ambush the USS Liberty

Könyv tartalma:

Bemutatja azokat a bizonyítékokat, amelyek az amerikai és az izraeli hírszerzés közötti összejátszásra utalnak a hatnapos háború idején egy amerikai tengerészeti megfigyelőhajó elleni támadásban és a több mint ötven évig tartó eltussolásban. 1967.

június 8-án a USS Liberty, egy fegyvertelen hírszerző hajó, amely a Nemzetbiztonsági Ügynökség égisze alatt a vezérkari főnököknek jelentett, nemzetközi vizeken tartózkodott Egyiptom partjainál, amikor halálos erőszakkal megtámadták jelöletlen repülőgépek, amelyek rakétákat és gépfegyvereket lőttek ki, és napalmot dobtak a fedélzetére. A rajtaütést egy torpedócsapás követte, amely negyven láb hosszú lyukat ütött a hajó jobb oldalán. Mivel nem tudták megvédeni magukat, harmincnégy tengerész meghalt és 174 megsebesült, sokan életük végéig.

A nap végére Izrael beismerte, hogy ő volt az agresszor, ugyanakkor azzal érvelt, hogy a támadás "baleset" és "hiba" volt. A tények mást mondtak.

A támadás olyan intenzív és tartós volt - közel másfél órán át tartott -, olyan célzottan vette célba a fedélzeten lévő antennákat és parabolaantennákat, hogy aligha volt hihető, hogy Izrael agressziója nem volt szándékos; ezt a véleményt képviselte Marshall Carter, a Nemzetbiztonsági Ügynökség igazgatója, igazgatóhelyettese, Louis Tordella, és Richard Helms, a Központi Hírszerzés igazgatója is. Joan Mellen oknyomozó írónő több mint negyven túlélővel, hozzáértő politikai bennfentesekkel készített interjúk és a korabeli szovjet archívumok alapján olyan bizonyítékokat mutat be, amelyek az amerikai és az izraeli hírszerzés bűnrészességére utalnak a Szabadság elleni támadásban és a több mint ötven évig tartó eltussolásban.

Mik voltak a háttérben meghúzódó indítékok? Vajon ez egy hamis zászlós akció volt, amelyet a hatnapos háború kellős közepén hajtottak végre? Elképzelhető volt-e, hogy Izrael az Egyesült Államok zöld jelzése nélkül kezdeményezett volna egy ilyen műveletet? Az igazság, az igazság és a meggyilkolt és túlélő tengerészek érdekében ez egy olyan történet, amelyet el kell mesélni.