Vérév: A nyugati terrorelhárítás felbomlása

Olvasói vélemények

Kilcullen „Véres év” című könyve átfogó elemzést nyújt az ISIS felemelkedéséről és az USA közel-keleti stratégiai hibáiról, amelyhez első kézből származó, bennfentes politikai tapasztalatait használja fel. A könyv összekapcsolja a történelmi eseményeket az aktuális kérdésekkel, betekintést és útmutatást nyújt, miközben kritikával illeti mind a múltbeli, mind a jelenlegi politikákat. Ugyanakkor szenved néhány hiányosságtól, többek között a kis terjedelemtől és a szójegyzék hiányától. Néhány olvasó megkérdőjelezhetőnek találja a jövőbeli intézkedésekre vonatkozó ajánlásait.

⬤ Az ISIS és a közel-keleti kontextus alapos elemzése, tapasztalt bennfentes által megírva
⬤ összeköti a történelmi pontokat, és világosságot teremt az összetett kérdésekben
⬤ kiegyensúlyozott kritika az amerikai politikáról
⬤ a legtöbb olvasó számára könnyen hozzáférhető
⬤ diplomatáknak és katonai tisztviselőknek ajánlott.

⬤ A kis terjedelem megnehezíti az olvasást
⬤ a kifejezések és nevek szójegyzékének hiánya
⬤ a jövőbeli stratégiára vonatkozó egyes ajánlások hibásnak tűnnek
⬤ mélyebben is elmélyedhetne a szemben álló erők motivációiban.

(35 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Blood Year: The Unraveling of Western Counterterrorism

Könyv tartalma:

2014-ben az újjáéledő és harcias Oroszország elfoglalta a Krímet, és polgárháborút szított Kelet-Ukrajnában; a Szaddam utáni Irak elvesztette területének egyharmadát a hiper-erőszakos ezerévesek serege miatt; és úgy tűnt, hogy Izraelben a békefolyamat teljesen összeomlik. Röviden, a hidegháború utáni biztonsági rend, amelyet az USA 1991 után épített fel, szétesni látszott.

David Kilcullen a második öbölháború kései szakaszában az amerikai stratégia egyik tervezője volt, és ő is töltött időt Afganisztánban és más forró pontokon. A Véres év című könyvében széles látószögű képet nyújt a Közel-Kelet jelenlegi helyzetéről, és elemzi, hogyan került Amerika és a Nyugat ilyen szörnyű körülmények közé. Kilcullen nagyrészt Bush eredeti döntését teszi felelőssé az iraki invázióért (amelynek negatív másodlagos hatásai voltak Afganisztánban), de Obamát is felelősségre vonja, amiért egyszerűen kivonult, és "hátulról vezetve" stratégiát fogadott el.

Kilcullen szerint az események bebizonyították, hogy a kivonulás alapvetően elhibázott terv volt. Az USA kinyitotta a dzsinnt, és felelőssége volt, hogy legalább megpróbálja kordában tartani.

Ehelyett az USA most ott tart, hogy a kormányzat tisztviselői szerint Ramadi és Palmüra elvesztése kezelhető visszaesés. Kilcullen amellett érvel, hogy az USA-nak újra be kell avatkoznia a térségbe, akár akarja, akár nem, mert nagymértékben felelős a most kialakult helyzetért.

A Véres év nélkülözhetetlen olvasmány mindazok számára, akik nemcsak azt szeretnék megérteni, hogy az a régió, amelyet az USA egy tucat évvel ezelőtt megszállt, miért omlott teljes káoszba, hanem azt is, hogy mit tehet az USA a zord helyzet enyhítése érdekében.