Értékelés:
Lisha Garcia könyve egy erőteljes versgyűjtemény, amely mélyen rezonál az olvasókra a kulturális határokat átlépve. Gazdag képi világgal és metaforákkal rendelkezik, mély betekintést nyújtva a különböző kultúrákban való eligazodás tapasztalataiba. Számos kritika kiemeli a szerző azon képességét, hogy egyetemes témákat fogalmaz meg, miközben személyes elbeszéléseket oszt meg.
Előnyök:⬤ Ragyogó és gyönyörű írás
⬤ erős képi világ és metaforák
⬤ mélyen megindító és átformáló
⬤ betekintést nyújt a különböző kultúrákban való eligazodásba
⬤ az élettapasztalatok ékes kifejezése
⬤ az olvasó gazdagodva és inspirálva érzi magát.
Egyes olvasók nem biztos, hogy minden kulturális szemlélettel azonosulni fognak; a személyes elbeszélésekre való összpontosítás korlátozhatja a szélesebb körű érdeklődést.
(4 olvasói vélemény alapján)
Blood Rivers; Poems of Texture from the Border
Lisha Adela Garc a nagyszerű debütáló egészestés versgyűjteménye, a Vérfolyók a vérrel kiöntött, megkímélt, megrágalmazott, meggyalázott, szent, kiszemelt, összekeveredett és fenntartó örökségét követi nyomon. A kulturális határátlépések és személyes határátlépések versei ezek, női szemszögből nézve. Az ő "egész élete a földrajz... két ország, két kultúra, két nyelv között", a Rio Grande "mindkét oldalát átöleli". Elképzeli "hosszú fekete nyelvét, egy számítógépet, / amint a történelem leckéit rágja". A versek néha kíméletlenek, számon kérik rajtunk abszurditásainkat, mint a "Szent Ferenc Mesillában" című versben, ahol halljuk, hogy "a háború megszelídíti a gazdagok pimasz vadságát, / akik később azzal igazolják magukat, hogy buddhistákká válnak, / akik meditációs kazettákat árulnak". És ezek a versek tudnak szelídek is lenni, legjobb énünkhöz szólítva, mint a "Quiz s"-ben, ahol azt halljuk, hogy "A szerelem egy keringő / egy pillanatra kiéhezett halál". Ez a gyűjtemény úgy szól a mi vegyes bennszülött, spanyol, gyarmatosító, bevándorló észak-amerikai kultúránk kihívásaihoz, ahogy Neruda Canto Generalja Chile kihívásaihoz szólt. Lisha Adela Garc a azt mondja nekünk: "A nők ajtók". Engedd, hogy ennek a költőnőnek a hangja úgy nyíljon meg benned, mint egy ajtó a szívedben, és vezessen téged az áruló vérfolyamokon.
Levendula / zsálya és új szellő iránytűjének fogod találni." -Lana Hechtman Ayers, író, kiadó Lisha Adela Garcia Blood Rivers című versei mélyen gyökereznek a földben és a nyelvben, a szívfájdalomban, a paradoxonban és az ünneplésben. Mint egy régi próféta, azt kérdezi, mi "marad meg a kegyelem hasából? " Aztán bevonz minket ebbe a kegyelembe, olyan versekkel, amelyek ölelése széles, varázsuk valódi, nyelvük élénk és gazdag. Kapuk és kísértetek, női nemzedékek, zoknik, csigák, történelem, ég és más "égi rejtvények" - ezek a versek "nem rabjai a lineárisnak", hanem tele vannak huncutsággal, ősi bölcsességgel és nagylelkűséggel. Többnyire angolul, de spanyol lélekkel, ez a mű látomásos, sürgető és lenyűgöző. --Betsy Sholl "Honnan tudjuk, hogy a csillagok / bennünk nem sötét / szárnyak egy halott holdtól?" - kérdezi Lisha Adela Garc a Vérfolyók, Szövegversek a határról című remek első kötetében, amely ezzel a kérdéssel birkózik a határokon, a földrajz, a történelem, a kultúra és a pszichológia peremén egyensúlyozó versek sorában. Ezeken a határokon képes felcserélni önmagát és lehetőségeit, többször szólal meg papnőként Chi Chen Itza tetején, Lót feleségeként, vagy akár bikaként a ringben a könyv utolsó, elsöprő erejű versében.
A halál és az erőszak kísérti a beszélőt ezekben a versekben, és a versek beszélője folyamatosan azon a képességén keresztül határozza meg önmagát, hogy képes beleélni magát, és ezáltal túllépni a jelen és a történelem, a mítosz és a valóság, Mexikó és az Államok, az élők és a holtak, a családi és a politikai határokat, és az eredmény egy fontos látomás korunkról és korunk számára. Ahogy ő maga mondja: " A történelmemet az ereszben / a házak eresze tárolja, ahol aludtam". -Richard Jackson.