Vernakuláris épületek és városi társadalmi gyakorlat: Fa és ember a kora újkori svéd társadalomban

Eredeti címe:

Vernacular Buildings and Urban Social Practice: Wood and People in Early Modern Swedish Society

Könyv tartalma:

A kora újkorban a svéd városi lakosság többségének fából készült épületek adtak otthont, de sok ilyen épület tűnt el a tűzvész, a bontás és a modernizáció következtében.

A városi átalakulás időszakában épültek; megvetették őket vidéki megjelenésük és tűzveszélyességük miatt, mégis nagyra értékelték őket, mert melegek, megfizethetők és mozgathatók voltak. Ez a tanulmány feltárja a faházak alapvető szerepét a városi Svédország és a svéd történelem kialakulásában.

A faházak különösen alkalmasak voltak a tömeggyártásra és a költözésre, ami a svéd városi tér átalakulásában segítette az ideális városrendezési terv megvalósítását. A kora újkori faházak évről évre inkább régészeti maradványokként, és kevésbé megőrzött épületekként jelennek meg, ezért e tanulmányban fontos e két különböző adathalmaz vizsgálata és összehasonlítása a történelmi feljegyzésekkel együtt. A szerző megállapítja, hogy a rönkszerkezetű, a favázas és a cölöp- és deszkaépületeket a legkülönbözőbb funkciókra használták mind a központi, mind a periférikus helyeken, és a társadalom minden rétegében.

Új stratégiákat dolgoztak ki a megfizethető, meleg lakások létrehozására, miközben a lakásállományban egyszerre volt jellemző a változás és az elrendezés folytonossága; az emeletes ház hozzájárult a többlakásos szerkezet fejlődéséhez. Meglepő módon ez a tanulmány megállapítja, hogy a favázas építkezés földrajzilag és funkcionálisan elterjedtebb volt, mint azt a korábbi kutatások mutatták.