Competition, Fairness and Equality in Sport and Society
A verseny az élet alapvető ténye. Az élő szervezeteknek szükségük van erőforrásokra.
Ha az erőforrások korlátozottak, harcolnak értük. Ez természetes. A modern világban a racionalitáson, a leleményességen és az együttműködési készségeken alapuló élet könnyen elfeledteti ezt az alapigazságot, és azt hisszük, hogy ránk, emberekre már nem vonatkozik.
A nyugati világban az ezredforduló óta bekövetkezett fejlemények megerősíteni látszanak ezt a felfogást. A 20. században a nemek közötti egyenlőség és a kisebbségi jogok terén elért eredményeket olyan rendszerek követték, amelyek elkötelezettek amellett, hogy mindenki számára egyenlő hozzáférést biztosítsanak az intézményekhez, a létesítményekhez és az életben való boldogulás lehetőségeihez.
Az egyenlőségi menetrendet a múltban elkövetett igazságtalanságok pótlására irányuló kezdeményezésekkel még inkább a méltányosság irányába mozdították el. Csábító lehet ezeket a fejleményeket egy civilizációs folyamat következményeként értelmezni, amely az emberek versengő természetét a jobb empátia és az erkölcsi érzékenység javára visszaszorította. A Verseny, méltányosság és egyenlőség a sportban és a társadalomban azt kívánja bemutatni, hogy ez az értelmezés téves.
Az élsport működésére alapozva azt állítja, hogy a méltányosság és az egyenlőség napirendjét, ahelyett, hogy az emberi természet megenyhülésének megnyilvánulása lenne, alapvetően ugyanazok a veleszületett versenyszellemi ösztönök vezérlik. Ami megváltozott, az az, hogy miután a túléléshez szükséges alapvető anyagi szükségletek fedezve vannak, ahogyan ez a fejlett világban történik, az emberek továbbra is versenyeznek más területeken, hogy javítsák pozíciójukat az emberi hierarchiában, és státuszt és elismerést szerezzenek.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)