VI. Edward - Anglia elveszett királya

Olvasói vélemények

Chris Skidmore VI. Edward életrajzáról írt kritikák kiemelik, hogy jól kutatott és lebilincselő beszámolót olvashatunk a fiatal király életéről és befolyásáról az angol történelem viharos időszakában. Az olvasók nagyra értékelik, hogy a könyv összetett portrét mutat Edwardról, udvaráról és az őt körülvevő hatalmi harcokról, ugyanakkor elismerik, hogy egyes aspektusok inkább a történelem felé hajlanak, mintsem kizárólag életrajzként.

Az olvasók dicsérték a könyvet alapos kutatásaiért, lebilincselő írásmódjáért és azért, hogy VI. Edwardot rokonszenves karakterré teszi. Hatékonyan magyarázza el a kor politikai intrikáit, Edward szellemi képességeit és a protestáns reformációra gyakorolt hatását. A könyv a nem történészek számára is hozzáférhetőnek tekinthető, és új betekintést nyújt a Tudorok történetébe.

Néhány recenzens megjegyezte, hogy a könyv inkább az Edwardot körülvevő történelmi összefüggésekre és személyiségekre összpontosíthatna, mintsem hogy átfogó életrajzot adjon róla. Néhányan úgy vélték, hogy bár tényszerű, egyes részei unalmasak lehetnek, és néhányan úgy jellemezték, hogy a könyvből hiányzik a mélység Edward személyes elbeszélését illetően.

(55 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Edward VI - The Lost King of England

Könyv tartalma:

A harc Anglia lelkéért VIII. Henrik halála után

VIII. Henrik halálával a korona kilencéves fiára, Edwardra szállt. A valódi hatalom azonban a protektorra, Edward nagybátyjára, Somerset hercegére szállt. Az udvar VIII. Henrik utolsó napjai óta az intrikák melegágya volt. Felnőtt uralkodó nélkül a tét még nagyobb volt. Az első kihívó a herceg saját bátyja volt: elcsábította VIII. Henrik egykori királynőjét, Katalin Parrt; miután feleségül vette, Erzsébet hercegnőt üldözte, később pedig azzal vádolták, hogy fegyverrel próbálta elrabolni a királyfiát. Lefejezték. Somerset végül ugyanerre a sorsra jutott, a Warwick hercege által szervezett államcsíny után. Chris Skidmore feltárja, hogy az 1549-es országos lázadásokat hogyan szervezték meg az udvari összeesküvők, és hogyan kapcsolódtak mind a vallás (szó szerint) égető kérdéséhez: VIII. Henrik vallási bizonytalanságban hagyta Angliát. Az udvari intrikák, a csalás és az árulás csaknem polgárháborúba sodorta az országot.

Edward koraérett gyermek volt, amint azt francia és latin nyelvű levelei is bizonyítják. Titkos, részben görögül írt naplót vezetett, amelyet udvari emberei közül kevesen tudtak elolvasni. 1551-ben, 14 éves korában részt vett első lovagi tornáján, ami a fizikai erőnlét alapvető bizonyítéka volt egy nagyon is fizikai korban. Egy éven belül az ő aláírását találjuk a tanácsi jegyzőkönyvek alján, 1553 elején azonban mellkasi fertőzést kapott, majd később meghalt, és olyan pletykák keringtek, hogy megmérgezhették. Máriát, Edward legidősebb húgát, az elkötelezett katolikust királynőnek kiáltották ki.

Ez több mint a vérszomjas hatalmi harcok története, hanem az, hogy az egyház hogyan mozdult el olyannyira a protestáns irányvonalak mentén, hogy Mária képtelen volt visszafordítani az idő kerekét. Egy abszolút hatalomra született fiú története is, akinek saját írásai és levelei lenyűgöző képet nyújtanak egy ígéretekkel teli, de tragikusan rövidre szabott életről.