Az 1880-as évek Nagy-Britanniájában Victoria Welby (1837-1912) gazdag, széleskörű metafizikai rendszer megalkotásába kezdett. Ennek középpontjában a Mozgás, „a nagy tény, a legfőbb kategória” áll.
Ez az Elem széleskörűen támaszkodva archív anyagokra, Welby metafizikájának első tanulmányát nyújtja. Univerzumát mozgások komplexumaként ábrázolja: a mozgások anyagi testeket, élőlényeket és tudatos elméket foglalnak magukban. Ez a dinamikus univerzum, a „Mozgás” áll gondolkodásának számos más eleme mögött, beleértve az idealizmusról, a pánpszichizmusról, a változásról, a térről és az idővel kapcsolatos antirealizmusáról vallott nézeteit.
Ez a tanulmány megmutatja, hogy Welby metafizikája mélyen beágyazódott korának tudományos-filozófiai vitáiba, és különböző módon támaszkodik a fizika anyagának örvényelméleteire; a viktoriánus pánpszichizmusokra, amelyeket a darwini evolúcióban az elme folytonosságáról folytatott viták tápláltak; valamint az időnek mint a tér „negyedik dimenziójának” új felfogására. A Victoria Welby jelentősen előmozdítja Welby filozófiájának megértését, és utakat nyit a jövőbeli tudományosság előtt.
