Video Conferencing: Infrastructures, Practices, Aesthetics
A COVID-19 világjárvány átszervezte a meglévő cserefolyamatokat, és a viszonylag marginális technológiákat új normává tette.
Különösen a többpontos videokonferenciák váltak a távoli kommunikáció és együttműködés fizikai jelenlét nélküli, webalapú formáinak kedvelt eszközévé. Ez az antológia a videokonferenciák közelmúltbeli elterjedését veszi kiindulópontnak, és a társadalmi interakció ezen új formájának összetett medialitását vizsgálja.
Az elméleti reflexiót a tárgyi esettanulmányokkal összekötve a szerzők a videokonferencia gyakorlatát, politikáját és esztétikáját, valamint a különböző történelmi, kulturális és társadalmi kontextusokban szerzett sajátos jelentéseit kérdőjelezik meg.
