Vietnam Combat: Tűzharcok és történelemírás

Olvasói vélemények

Robin Bartlett „Vietnam Combat” című memoárja részletes és személyes beszámolót nyújt a vietnami háborúban harcoló szakaszvezetőként szerzett tapasztalatairól, betekintést nyújt a katonák harci kihívásaiba és a háború érzelmi áldozataiba. A könyvet dicsérik hitelessége, lebilincselő elbeszélése és az a képessége miatt, hogy a veteránok és a nem katona olvasók számára egyaránt alkalmas, így jelentős hozzájárulás a vietnami háborúról szóló irodalomhoz.

⬤ Jól megírt és lebilincselő elbeszélés
⬤ hiteles és részletes leírások a harcról és a katonai életről
⬤ személyes nézőpontot nyújt, amely átélhető
⬤ nehéz letenni, ha egyszer elkezdték
⬤ veteránoknak és civileknek egyaránt ajánlott
⬤ értékes betekintést nyújt a katonák érzelmi és fizikai tapasztalataiba.

Egyesek számára nehezen olvashatók a harcok szemléletes leírásai; kisebb probléma egyes fényképek elhelyezése a szövegben, ami megzavarhatja az elbeszélés folyását.

(28 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Vietnam Combat: Firefights and Writing History

Könyv tartalma:

Az 1968-as év vitathatatlanul a háború legjelentősebb éve volt. Ez volt az amerikai részvétel csúcspontja, és mivel az 1968. januári Tet-offenzíva után a tiszti veszteségek olyan nagyok voltak, minden korábbi tiszti beosztást töröltek.

Robin Bartlett főhadnagy, akit eredetileg a 101. légideszant hadosztályhoz vezényeltek, a Bien Hoa-i "repo-depóban" hirtelen az 1. lovashadosztályhoz (légi mozgó hadosztály) helyezték át. Az egységnek több helikopteres támogatása volt, mint bármely más egységnek Vietnamban. A katonák könnyebb csomagokat, több lőszert és vizet vittek magukkal a gyors helikopteres utánpótlásnak köszönhetően. A tüzérség, a helikopteres lövészhajók és az ARA (légi rakétatüzérség) azonnali támogatása csak percekre volt a tűzharc támogatásához. A sebesült katonákat még a sűrű dzsungelben is el lehetett szállítani a "dzsungelbe behatoló" gépek segítségével. Ez azt is jelentette, hogy Bartlett szakasza helikopteres harci támadások révén egy pillanat alatt bevethető volt a forró LZ-kbe (leszállási zónák), ha ellenséges erőt észleltek. És így is tettek.

Bartlett rendkívüli aggodalommal indult el a zászlóaljához és a századához - Vietnamban szakaszvezetőnek lenni a legrosszabb idők voltak, nem is beszélve arról, hogy egy harcoló egységben szolgáló közlegénynek. Bartlettnek meg kellett birkóznia a személyes kérdésekkel is, amelyek egy olyan háború iránti elkötelezettséggel kapcsolatosak, amely nemcsak otthon, hanem az I. hadtest dzsungelében "kereső és megsemmisítő" küldetéseken vezetett katonái körében is rohamosan veszített támogatottságából. Ötven évvel később Bartlett eleven harci élményei egy pörgős, jól megírt, első személyű elbeszélésben kerülnek napvilágra, amely kifejezi a háború borzalmait, félelmét, gyötrelmeit és néha logikátlan humorát.