Viktoriánus empirizmus

Eredeti címe:

Victorian Empiricism

Könyv tartalma:

Az empirizmus, Raymond William egyik kulcsszava, a kortárs gondolkodásban és kritikában kizárólag elmarasztaló kifejezésként, a hamis objektivitás vagy pozitivizmus szinonimájaként terjed. Mégis ritkán, vagy soha nem volt ilyen filozófiai implikációja.

Dr. Johnson, emlékeztetni kell rá, éppen azért rúgta fel a követ, hogy leleplezze az empirizmusnak a józan ész barokkos meghamisításait. A kifejezés történeti mélységének helyreállítására tett kísérletként ez a könyv öt író - John Ruskin, Alexander Bain, G.

H.

Lewes, Herbert Spencer és George Eliot - elbeszélő prózájában vizsgálja az episztemológiát, és azt a nézetet fejti ki, hogy a XIX. századi tudományos kultúra virágzása akkor következett be, amikor maga az empirizmus kritikusan lebontott minden ilyen naiv reprezentativizmust.

Dr. Garratt amellett érvel, hogy az 1860-as évekre az empirizmus egyszerre volt uralkodó kulturális nyelv és reflexív episztemikus elmélet, amely a kontingens önhittség modelljét hozta létre, amelyet egyszerre tekintettek a tudás felé vezető útnak és annak akadályának. Emiatt a viktoriánus empirizmus a tudás keresését egy mélységes instabilitásra alapozta, amely abban a szöveges nyelvben testesült meg, amelyen keresztül artikulációját kereste.

Az ismert művek - például Ruskin Modern festők és George Eliot regényei -, valamint Bain, Lewes és Spencer terjedelmes pszichológiai és filozófiai prózája vizsgálatával, részletes példákon keresztül mutatja be, hogy az empirista gondolkodás imperatívuszai hogyan alakították a realizmus esztétikáját, valamint az érzékeléssel, az emberi testiséggel és a relativizmussal kapcsolatos tizenkilencedik századi nézeteket. Műveik minden esetben az empirizmus szkeptikus impulzusának adnak formát. Ruskinnál például a tudás felé vezető narratív utazás a véletlenszerű haladás és a feszült önéletrajzi elkötelezettség útja; Bain pszichológiájában a bizonytalan felhalmozás történetét formálja; Lewesnál és Spencernél a burjánzó forma magának a tudásnak a burjánzó lehetőségét fejezi ki.