Viktoriánus keresztes lovagok: Brit és ír önkéntesek a pápai hadseregben 1860-70 között

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Victorian Crusaders: British and Irish Volunteers in the Papal Army 1860-70

Könyv tartalma:

Az olasz egyesülésért folytatott küzdelem olyan hazafias hősök képeit juttatja eszünkbe, mint Garibaldi és Mazzini. A történetnek azonban van egy másik oldala is: katolikusok ezrei jelentkeztek Európa-szerte (és azon túlról), hogy megvédjék a pápát azoktól, akik veszélyeztették a tekintélyét és az országát. E tizenkilencedik századi "keresztes lovagok" között mintegy 1600-an voltak Angliából, Walesből, Skóciából és Írországból.

Ez a könyv az 1860 és 1870 közötti viharos időszakra összpontosít, amely során a piemontiak megszállták a Pápai Államot (1860), Garibaldi megkísérelte Róma elfoglalását (1867), végül az újonnan alakult olasz hadsereg 1870-es támadásával Rómát a királyság fővárosává tették. Ez volt a pápai hadsereg reformjának és modernizációjának időszaka is, időnként ihletett vezetéssel, valamint új fegyverek és technológiák bevezetésével.

A viktoriánus keresztesek a hadjáratok, a Castelfidardónál, Mentanánál és a Porta Pianál végrehajtott látványos akciók, valamint a politikai és vallási kontextus vizsgálata mellett a Brit-szigetekről Rómába áramlók hátterét, motivációit és tapasztalatait is tanulmányozza. Az írek 1860-ban csatlakoztak a Szent Patrik zászlóaljhoz, mások pedig később a pápai Zouaves-hez jelentkeztek, egy csillogó, határokon átívelő egységhez, amelynek egyenruháját az algériai hegyek harcosai ihlették. A legkülönbözőbb háttérrel rendelkeztek, köztük az arisztokrácia tagjai és a leendő parlamenti képviselők, bár a legtöbben a középosztályból érkeztek.

A legtöbb külföldi újonc tisztában volt azzal, hogy az esélyek erősen ellenük szólnak, de megértették annak fontosságát is, hogy ki kell állniuk hitük mellett, és az áldozathozatal és a mártíromság értékét, ahogy ők látták. Tapasztalataik lenyűgöző betekintést nyújtanak a viktoriánus társadalomba, amelynek nagy része büszkén kiállt az olasz Risorgimento mellett, és gyakran szimpátiájukban katolikusellenes volt. Sőt, különösen az írek számára a pápai hadsereghez való csatlakozás a protestáns angolok elleni pontgyűjtés és nemzeti törekvéseik érvényesítésének módja volt.

A korabeli beszámolók és archívumok alapján a Victorian Crusaders először vizsgálja az 1860 és 1870 közötti katolikus önkéntes mozgalmat brit és ír szemszögből.