Vincere: Az olasz királyi hadsereg felkelésellenes hadműveletei Afrikában 1922-1940

Olvasói vélemények

Federica Fasanotti „Vincere: The Italian Royal Counter-insurgency Operations in Africa, 1922-1940” című könyve átfogó tanulmányt nyújt a II. világháború előtti líbiai és etiópiai olasz felkelésellenes erőfeszítésekről. Inkább tudományos értekezésként, mint történelmi elbeszélésként szolgál, és az olasz hadsereg által alkalmazott különböző stratégiai koncepciókat bontja ki. Bár egyértelműen a felkelés elleni harc iránt komolyan érdeklődő közönségnek szól, tankönyvszerű felépítése és a vizuális segédanyagok hiánya miatt az általános olvasó számára valószínűleg kevésbé lesz lebilincselő.

⬤ Az első komoly angol nyelvű munka az afrikai olasz felkelés elleni fellépésről
⬤ Részletes elemzés mind a líbiai, mind az etiópiai műveletekről
⬤ Olyan stratégiai meglátásokat kínál, amelyek értékesek lehetnek a katonai szakemberek és a tudományos kutatók számára
⬤ Világosan és lebilincselően megírva
⬤ Ritka nézőpontot nyújt egy reguláris hadsereg gerillataktikával szembeni sikereiről.

⬤ Nem alkalmas az általános olvasók számára
⬤ Hiányzik a kronologikus elbeszélés, így inkább kézikönyvnek tűnik, mint történetnek
⬤ Kevés térkép és néhány rosszul szerkesztett fordítás
⬤ Túlságosan speciális lehet azok számára, akik nem érdeklődnek a felkelés elleni harcok iránt.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Vincere: The Italian Royal Army's Counterinsurgency Operations in Africa 1922-1940

Könyv tartalma:

A Vincere áttekintést nyújt az Olasz Királyi Hadsereg által 1922 és 1941 között Líbiában és Etiópiában végrehajtott felkelésellenes műveletekről. Az olasz levéltárakban és a terepen végzett tízéves tanulmányok alapján ez a kötet egy olyan időszakot vizsgál, amikor az Olasz Királyi Hadseregnek jelentős új kihívásokkal kellett szembenéznie a hadviselés terén. Egy atipikus hadszíntéren új kihívásokkal szembesülve az Olasz Királyi Hadsereg erői jelentős tanulságokat vontak le, amelyek a jövőbeni harcvezetést alakították. A jelen műben tárgyalt időszakban az Olasz Királyi Hadsereg erőinek új terepviszonyokhoz kellett alkalmazkodniuk, miközben technikáikat és módszereiket a helyi lakossághoz és az afrikai területek általános jellemzőihez igazították. A nagyrészt olasz csapatokból álló nehéz, lassú zászlóaljakra való támaszkodástól eltávolodva az olaszok ehelyett a mobil egységek felé fordultak, amelyek könnyű fegyverzetűek voltak, és elsősorban afrikai katonákból álltak, akik képesek voltak gyorsan reagálni az ilyen típusú háború szükségleteire. A hűséges eritreai gyarmatról, Szomáliából, Líbiából, a Vörös-tenger menti országokból, sőt Etiópiából érkező férfiak fokozatosan váltották fel az olasz csapatokat. Líbiában a hadviselés és a felkelés elleni hadműveleteket főként reguláris gyalogsági (líbiai zászlóaljak, m haristák, szaharaiak) és lovas egységek (szavariak és szpáhiak), míg Etiópiában reguláris és irreguláris bandák vettek részt.

A Vincere a modern olasz erők által valaha is végrehajtott legkorábbi szabálytalan hadviselés és felkelés elleni műveletek közül néhányat mutat be.

Az olasz erők a felkelők elleni hadműveletek (COIN) végrehajtása során a helyi lakossággal kerültek szembe egy számukra új hadszíntéren. Líbiában a lázadást tíz év alatt leverték, amiért a regionális erők elismerten nagy árat fizettek. Etiópiában, ahol a COIN-műveleteket a második világháború szakította meg, a rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a lakossággal szemben felelősségteljesebb politikával kísért katonai akciók végül legyőzték volna a lázadást. A légierő alkalmazása Etiópiában óriási különbséget jelentett, és ennek tanulságait jóval az algériai francia tapasztalatok előtt levonták. Az olaszok húsz éven át vezettek felkelésellenes műveleteket két földrajzilag különálló színtéren és két nagyon különböző műveleti környezetben, és ezekből a különböző tapasztalatokból sok értékes tanulsággal szolgálhatnak a jelenlegi gyakorlati szakemberek és tudósok számára.