Értékelés:
Barry Posen „Visszafogottság” című könyve a hidegháború utáni amerikai külpolitika meggyőző kritikáját nyújtja, és az intervenciós stratégiákról egy visszafogottabb megközelítésre való áttérés mellett érvel, amely a katonai kötelezettségvállalások újraszabályozására és az amerikai külföldi szerepvállalás korlátainak felismerésére összpontosít. A könyv jó fogadtatásra talált éleslátó elemzései és gyakorlati javaslatai miatt, de egyes érveket, különösen az Ázsiával kapcsolatosakat kritika érte.
Előnyök:⬤ Az amerikai külpolitika és annak hibáinak előrelátó vizsgálatát nyújtja.
⬤ Szorgalmazza az amerikai nagystratégiáról szóló szükséges vitát.
⬤ Posen reális alternatívát kínál a költséges katonai beavatkozásokkal szemben.
⬤ Az írás világos és közérthető, érthetővé teszi az összetett gondolatokat.
⬤ A belpolitikai kérdésekre és a szövetségesek önállóságára való összpontosítást szorgalmazza.
⬤ Néhány olvasó túlságosan optimistának és hibásnak találja Posen értelmezését az ázsiai geopolitikáról, különösen Kínával és Tajvannal kapcsolatban.
⬤ A kritikusok megemlítik, hogy a könyv nem foglalkozik kellőképpen a katonai csökkentések gazdasági és társadalmi következményeivel.
⬤ Egyes régiók nemzetközi kapcsolatainak összetettségét túlságosan leegyszerűsítheti.
⬤ Egyesek úgy vélik, hogy nem veszi figyelembe az olyan szélesebb körű globális kihívásokat, mint a környezeti kérdések vagy a népességnövekedés.
(21 olvasói vélemény alapján)
Restraint: A New Foundation for U.S. Grand Strategy
Barry R.
Posen a Restraint című könyvében úgy érvel, hogy az Egyesült Államok képtelenné vált arra, hogy mérsékelje ambícióit a nemzetközi politikában. A szovjet hatalom összeomlása óta olyan nagyszabású stratégiát követ, amelyet ő „liberális hegemóniának” nevez, és amelyet Posen szükségtelennek, kontraproduktívnak, költségesnek és pazarlónak tart.
A politikai döntéshozóknak és megfigyelőknek egyaránt írt Restraint pontosan elmagyarázza, hogy ez a nagy stratégia miért működik rosszul, majd egy gondosan megtervezett alternatív nagy stratégiát és egy ehhez kapcsolódó katonai stratégiát és erőszerkezetet kínál. Az Amerika következetes túlkapásaiból eredő kudarcokkal és váratlan problémákkal szemben Posen sürgető érvet hoz fel az amerikai katonai erő jövőbeni felhasználásának visszafogottsága mellett. A visszafogottság mint vezérelv politikai következményeinek meghatározása után Posen felvázolja az ilyen stratégiát támogató megfelelő katonai erőket és hadállást.
A nagystratégia és - ami még fontosabb - a nemzetbiztonság (amelyet úgy határoz meg, hogy magában foglalja a szuverenitást, a területi integritást, a hatalmi pozíciót és a biztonságot) szándékosan korlátozott fogalmával dolgozik. A katonai stratégiára vonatkozó alternatívája, amelyet Posen a „közrendek irányításának” nevez, az Egyesült Államok globális hozzáférésének védelmére összpontosít a tengeri, légi és űrhatalom révén, miközben az Egyesült Államokat megszabadítja a legtöbb olyan kapcsolattól, amely az amerikai erők állandó tengerentúli állomásoztatását igényli.
