Visszatérés a fehér szamarak városába

Olvasói vélemények

James Tate „Return to City Whi Donkeys” című könyve egy szürreális és humoros versgyűjtemény, melyben az abszurditás és az elgondolkodtató témák keverednek. A recenzensek nagyra értékelik az egyedi stílust és a versek nevetésre és elgondolkodtatásra való képességét. Néhány olvasó azonban úgy érzi, hogy a gyűjtemény nem olyan erős, mint Tate korábbi művei, és hogy töltelékanyagot tartalmaz.

A versek szürreálisak, humorosak és elgondolkodtatóak. A hétköznapi helyzeteket fantasztikus forgatókönyvekké alakítják át, és „ízletesnek” és „harapnivalónak” írják le őket. Az olvasók megjegyzik a humor és az abszurditás egyedi keverékét, ami szórakoztatóvá és magával ragadóvá teszi a könyvet. Sokan nagyon ajánlják, és üdítő irodalmi alkotásnak tartják.

Néhány olvasó szerint a könyv tartalmazhat töltelékanyagot, és nem olyan erős, mint Tate más művei. Néhányan úgy érezték, hogy a stílus túlságosan hasonlít a prózára, vagy túlságosan leegyszerűsítő. Vannak olyan említések, amelyek szerint a versek mechanikusnak tűnnek, vagy nem ragadják meg Tate korábbi zsenialitását, ami egyes olvasóknál vegyes tapasztalatokat eredményez.

(18 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Return to the City of White Donkeys

Könyv tartalma:

Tizennegyedik verseskötetében a Pulitzer-díjas és National Book Award-díjas James Tate folytatja sajátos költészetének felfedezését, átalakítva mindennapi világunkat, egy olyan világot, ahol a nők farkasokat szülnek, a kertekben vadon élő csecsemőket találunk, és a Szent Miklós meglátogat egy forró júliusi napon. Tate jellegzetes stílusa a hangok és karakterek csodálatos változatosságából merít, amelyek mindegyike homályosan ismerősnek tűnik, de mindegyikük fantasztikusan egyedi, zseniális és különc.

Mégis, ahogy Charles Simic a New York Review of Booksban megjegyezte: "A véletlenre való hagyatkozása mellett Tate-nek komoly célja van. A lírai versírás új módját keresi". Majd így folytatja: "Tate zsenialitása abban rejlik, hogy a semmiből ír verset.

Számára a vers valami olyasmi, amiről az ember nem is tudta, hogy létezik, amíg le nem írta..... Ebben a fajta költészetben szinte bármi megtörténhet ezután, és ez a vonzereje.....

Tate nem aggódik amiatt, hogy egy kicsit kábultan hagy minket.... Olyan módon sikerül neki, amire kevés példa van.

Elhiteti velem, hogy az antipoétika a költészet legjobb barátja.".