Viszlát Duna

Olvasói vélemények

A könyvet sokan dicsérik hitelessége, érzelmi mélysége és a történelmi kontextus, különösen a magyarországi szovjet elnyomás alatti szenvedések szemléletes ábrázolása miatt. Az olvasók nagyra értékelik a szerző írói stílusát és a nehéz időkben tanúsított bátorság erőteljes ábrázolását. Egyszerre nyújt személyes és informatív nézőpontot a háborús tapasztalatokról.

⬤ Gyönyörűen megírt
⬤ mély karakterfejlődés
⬤ hiteles és együttérző elbeszélés
⬤ erőteljes történelmi ábrázolás
⬤ magával ragadó és magával ragadó
⬤ betekintést nyújt a családok mindennapjaiba az elnyomás alatt
⬤ emlékezetes történetmesélés.

Különösebb ellenérvet nem említettek a kritikák.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Goodbye Danube

Könyv tartalma:

Benci, Irene és négy gyermekük Budapesten élnek. 1956 őszén az ország többi részével együtt egy forradalomban találják magukat, amelyet fiatal férfiak és nők lobbantanak lángra.

Elegük van a második világháború óta uralkodó kommunista rendszerből, ezért tiltakozásul felvonulnak, eltökélten, hogy megszabadítják városukat egy lelkiismeretlen kormány teljes ellenőrzésétől. Mivel Benci egykori katona és egyetemi tanár, életveszélybe kerül, ha nem jelentkezik szolgálatra, hogy harcoljon polgártársai ellen. A parancsot figyelmen kívül hagyva Benci és családja menekülni készül.

A békésnek indult tüntetéseken már több százan haltak meg.

A szomszéd tizenkét éves fiát megölik, mert az ablakon kinézett. A szomszédok Bencitől várnak útmutatást.

Ő egy olyan férfi, aki világbajnok vívó, ami híresség státuszt szerzett neki honfitársai körében. Vonakodva vállalja a kihívást, hogy mintegy kéttucatnyi polgárt, nőt és gyermeket vezessen. Útközben többször is szembe kell nézniük a halállal, és ijesztő sétát kell tenniük egy ingadozó hídon, amely nem másból, mint deszkákból és kötélből áll.

A gyerekek biztonságban tartása és megóvása a valóságtól a legkeményebb, legérzelmesebb szereppé válik, amit Irene valaha anyaként játszott. Irene egész világa mindig is a gyermekeiért volt odaadóan: a 10 éves Maráért, a 8 éves Veráért, a 7 éves Andowért és az 5 éves Gariért. Most minden eddiginél nagyobb szükségük van rá.

Miután épségben megérkeznek Ausztriába, mindenki örül, hogy aki még életben van. Abból a két tucatból, akik elindultak erre a hosszú útra, már csak tizenöten maradtak.

Irene nem tud osztozni az örömujjongásban; összetört a szíve. Szabadságuk miatt kénytelen volt elhagyni a hazáját és a családját, különösen az édesanyját, Gittát, aki azt állítja, hogy túl öreg egy ilyen utazáshoz. Az, hogy lelassítom, katasztrófával végződhet ön és a gyerekek számára.

Nem, jobb, ha itt maradok.

A történet addig folytatódik, amíg a gyerekek fiatal férfiak és nők nem lesznek. Mivel Irén fél az idegenektől, mivel évek óta nem tud megbízni senkiben, nem hajlandó részt venni a Rutgers Egyetem rendezvényein, ahol Benci dolgozik. Nem engedi, hogy egy idegen vigyázzon a gyerekeire, ami keserű váláshoz vezet; Irene pedig, bár összetört, soha nem vállalja a felelősséget a meghiúsult házasságért.