Vivia

Olvasói vélemények

Tanith Lee „Vivia” című könyvét gyönyörűen megírt prózája, gazdag fantáziája és kísértetiesen sötét története miatt dicsérik, amely egy természetfeletti kalandba meríti az olvasót. Sok kritikus azonban nem találta kielégítőnek a befejezést, és úgy érezte, hogy az elbeszélés bizonyos elemei elvarratlan szálakat hagynak maguk után. A könyv jelentős erőszakot és sötét témákat tartalmaz, ami nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog.

⬤ Gyönyörűen megírt
⬤ gazdag leírások
⬤ magával ragadó karakterek
⬤ magával ragadó történet
⬤ sötét és fantáziadús témák
⬤ erős érzelmeket idéz
⬤ emlékezetes pillanatok
⬤ magával ragadó olvasási élmény.

⬤ Nem kielégítő befejezés sok megválaszolatlan kérdéssel
⬤ bizonyos cselekményelemek és karakterfejlődések megoldatlanul maradtak
⬤ magas szintű erőszakot és sötét témákat tartalmaz, ami visszataszító lehet
⬤ egyes kritikusok szerint összességében felejthető.

(17 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Megfogta a rózsát, és felemelte. Furcsa, forró illata volt a barlang hidegében. Megsúrolta a száját, és eltörött. Érezte, ahogy az égő vér végigfolyik az ajkán és az állán. Nem volt íze, és mégis... Felemelte a kezét, a csészébe, amelyben az összes vér összegyűlt, és kiitta. Nem volt több, mint a víz. Mégis víz a szomjúságban. Nem víz volt, hanem gyümölcs. Bor volt. Többet kellett innia... Lesz még - mondta.

Tanith Lee már akkor is írt komor fantasyregényeket, amikor még nem volt ismert műfaj. A zord, kegyetlen és sötét erotikájú Vivia a szerző egyik legsötétebb - és legjobb - műve. Az Immanion Press büszke arra, hogy ezzel a második kiadással újra nyomtatásba hozhatja.

Vivia, egy gonosz hadúr elhanyagolt lánya különös, fénytelen barlangokat fedez fel mélyen apja kastélya alatt. Itt rátalál egy lényre, akit élő istennek hisz, és magányában annak kegyeit keresi. Miután háború és betegség pusztítja apja földjeit, Vivia a hedonista Zulgaris herceg fogságába kerül. Az ágyasaként tartott Vivia intrikál a kegyetlen, különc herceggel. A férfi a lány közönyös közönyében olyasmit lát, ami megegyezik saját lelkének sötétségével, nem is sejtve, hogy mit idézett meg egykor, és hogyan változtatta meg őt. Vért iszik, és bűntudat nélkül táplálkozik a fiatal lányokból, akiket Zulgaris hoz neki.

Starzion nagy városában Vivia kezdi megérteni saját természetét. Zulgaris számára ő csak egy játékszer, akit úgy becsben tart, mint a bizarr szerkezeteket, amelyeket rejtett munkaszobáiban tart, és az emberi hús kimondhatatlan mutációit, amelyeket a palotája alatt rejteget. De ebben az érzéketlen, barbár országban, ahol az élet nagyon keveset jelent, és a pestis kísértete még a legnagyobb város sikátoraiban és piacain is kísért, a körülmények nagyon gyorsan megváltozhatnak. Egyetlen élet sincs biztonságban, és az árulás bővelkedik. Egy ilyen kegyetlen világban talán csak az olyan távoli, könyörtelen teremtmények maradhatnak sértetlenül életben, mint Vivia. De milyen áron?