Víz és amit tudunk: Az északi élet gyökerei nyomában

Olvasói vélemények

Karen Babine „Water and What We Know” című esszégyűjteménye személyes emlékeket, történelmet, valamint a víz és a hely jelentőségéről szóló elmélkedéseket foglal magában, különösen Minnesotában. Az esszék a nosztalgia és a szerző gyökereihez való kötődés erős érzetét keltik, és mind a minnesotai, mind a minnesotai olvasók körében visszhangot keltenek.

Az esszék gyönyörűen megírtak, mély érzelmeket és az otthon érzését idézik fel. Sok olvasó értékeli a személyes és tudományos nézőpontok keveredését, a helyhez fűződő összetett érzések megfogalmazásának képességét és az írás memoárszerűségét. A könyvet egyszerre tartják elgondolkodtatónak és átélhetőnek, mivel egyedülálló módon mutatja be az emberek és a környezetük közötti kapcsolatokat.

Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv témái ismerősek és nem különösebben úttörőek, és a „már voltam ott, ezt csináltam” érzését fejezték ki. Mások megjegyezték, hogy bár Babine írása kiváló, a vízzel kapcsolatos témák feltárása talán nem mindenki számára vonzó, különösen azok számára, akiknek nincs személyes kapcsolatuk az ilyen tapasztalatokkal.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Water and What We Know: Following the Roots of a Northern Life

Könyv tartalma:

2016 Minnesota Book Award Winner for Memoir & Creative Nonfiction

Gondolj a helyedre, arra a helyre, ahol a legjobban otthon érzed magad: egy fákkal szegélyezett tó, egy lopott földre ültetett babföld, egy fúrótorony, amely az arany prérin fúrja, energiától eleven városi utcák. Karen Babine az északi élménytájak nyelvén írva azt kutatja, hogy mit jelent egy adott napon a helyeden lenni.

A Felső-tó vadságától egy almáskert rendjéig utazó esszékben Babine a hely etikáját követi nyomon, a személyes történetekben mélyen gyökerező hely lakásának lényegét. Az elmélkedés pillanataitól a minnesotai családja történetének lapjain keresztül a föld drámájáig és a föld formálásáig vezet el bennünket. Az Itasca State Parkban található Mississippi-főfolyóról - amelynek neve a veritas caput, azaz "igaz fej" szóból származik - azt a vágyat vizsgálja, amely az észak eszméjét mozgatja. Egy Ohioban termesztett Honeycrisp alma harapása visszavezeti őt minnesotai származásához és a nagymamája konyhájában tartott pitekészítési órákhoz. A dél-dakotai Deadwoodba, a dédapja, rövid ideig rendőrfőnök.

Ősei svédről minnesotára fordított felmenőinek fordításában.

A New Madrid törés külső peremén Nebraskában.

Az I-90-es autópálya mentén a síkságon keresztül.

A Szent Helén-hegy lábánál: Babine azt kutatja, amit az írek dinnseanchasnak, helytörténetnek hívnak. Azt kérdezi, hogyan határozza meg a föld, hogy milyen emberek nőnek a talajon? És mindezeken keresztül folyik a víz, amely egy nyírfakéregből készült kenut hordoz golyónyomokkal és vérfoltokkal, átzúg az Edmund Fitzgeraldon, elárasztja a Red River völgyét, és a történelmi emlékekkel együtt faragja a gleccserrel borított földet.

Miközben felkutatja azokat a történeteket, amelyeket a víz írt az emberi tudatba, Babine újra és újra feltárja, hogy ezek a történetek mit árulnak el nekünk a helyünkről és arról, hogy mit jelent itt lenni.