Vizuális analógia: A tudatosság mint a kapcsolódás művészete

Olvasói vélemények

A „Speaking Across Differences” című könyv az analógia helyreállítása mellett érvel a vizuális formákban, hangsúlyozva a hasonlóságok felismerésének fontosságát a különbségekben. Gazdagon illusztrált, de sűrűn megírt könyvként jellemzik, amely a kortárs gondolkodás ellentmondásos véleményekkel jellemezhető káoszától való eltávolodást szorgalmazza. Az olvasók értékelik a szerző megnyerő stílusát, de megjegyzik, hogy a próza bonyolultsága elrettentő lehet.

A könyv gazdagon illusztrált, és elgondolkodtató perspektívát kínál az analógia fontosságáról. Az írás energikus és magával ragadó, egyedülálló intellektuális élményt nyújt. Kihívja az olvasót, hogy újragondolja a képek és az analógiás érvelés értékét egy olyan kultúrában, amely tele van különböző véleményekkel.

A prózát sűrűn megírtnak írják le, ami egyes olvasók számára visszatetsző lehet. Hiányzik a téma szempontjából releváns történelmi személyiségek, például Friedrich Fröbel említése, ami elszalasztott lehetőség lehet a további elmélyítésre. Egyes olvasók számára a nyelvezet és a fogalmak összetettsége nehezen érthető.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Visual Analogy: Consciousness as the Art of Connecting

Könyv tartalma:

Úttörő könyv, amely a másságban rejlő azonosság felfedezését tárja fel.

A filozófia, a teológia, a retorika és az esztétika egykor központi témáját visszanyerve ez az úttörő könyv az azonosság felfedezését vizsgálja a másságban. Az analógia érdekes módon ősi és modern rejtélyt vet fel. Hogyan lehet a kulturális sokféleséggel szemben egy egyedi valakit vagy valamit olyannak érzékelni, mint ami nem az? Ez a könyv mindenkinek szól, akit zavarba ejt, hogy miért van az, hogy ma - ahogy Barbara Maria Stafford állítja - „nem rendelkezünk nyelvvel a hasonlóságról való beszédre, csak a másság eltúlzott tudatosságával”. A jól megtervezett képek, állítja Stafford, feltárják az elme intuitív ugrásait, amelyekkel az ismert és az ismeretlen tapasztalatot összekapcsolja.

A négy átfogó fejezet közül az első kihívást jelentő áttekintést nyújt számos sürgető kortárs kérdésről. A klónozás, a társadalmi egyenlőtlenséggel kapcsolatos jogi viták, az identitáspolitika, az elektronikus másolás és a virtuális valóság mimikrije a hasonlóság árnyalt elméletének szükségességét tárja fel. A második az analógia és az allegória, illetve a disanalógia közötti történelmi kötélhúzást vizsgálja. Stafford provokatív módon azt sugallja, hogy a romantika kora óta polarizálóan allegorikus időket élünk. A harmadik ezt a megosztottságot a szexuális kötelékekre épülő mágikus univerzumtól a diszkrét automatizált egységekből felépülő, mesterséges világ felé való jelentős elmozdulásban gyökerezik. Végül, a számítógépes agykutatás legújabb fejleményei ellenére, az emlékezet, az érzelmek, az intelligencia és a tudatosság nagy fenomenológiai kérdései váratnak magukra. A negyedik fejezetben Stafford beavatkozik a tudatossággal kapcsolatos vitákba, hogy egy olyan humanista kognitív tudományt javasoljon, amelynek művészi magja a híd/analógia.