Kolumbia az egyik olyan ország, ahol a világon a legmagasabb a belső menekültek száma, és ez a jelenség közvetlenül és közvetve a társadalom minden tagját érinti, akik így vagy úgy potenciális áldozatok a konfliktus közepette.
A könyv a családok képzeletvilágát közelíti meg, amelyek a terület bármely részén a kitelepítés jelenségének következményeként kialakuló új közösségek közepette jelennek meg. A tanárok által az iskolákban elfoglalt, a kontextus környezetében gyökerező pozíciót és a tanulási tipológiákat, amelyek néhány olyan gyermeknél alakulnak ki, akik 8 éves koruk előtt ki voltak téve a traumatikus, tragikus erőszak csapásának.
A narratív szövet közepette kritikus pillantás kovácsolódik az oktatáspolitika eszménye, az iskola funkciója, a tanár szerepe és a családtól elvárt felelősség között, amelyet egy másik területre érkezve a családnak a társadalmi újjászerveződés során vállalnia kell.