Bár a vallási közösségekről gyakran mondják, hogy eredendően demokráciapártiak vagy -ellenesek, valójában összetett kölcsönös kapcsolatban állnak a társadalmukkal.
Az, hogy egy vallási közösség támogatja-e a liberális-demokratikus politikai rendszert, döntően attól függ, hogy a vallásszabadság milyen tapasztalatokkal rendelkezik ebben a rendszerben. A valláspolitika innen indulhat ki, és a vallási közösségek együttműködő bevonásával olyan ösztönző struktúrákat hozhat létre, amelyeken belül demokrácia- és liberalizmusbarát vallási ethoszra van igény.
A demokratikus állammal szembeni teológiai fenntartásokat így a politikával és a jogrendszerrel kapcsolatos pozitív gyakorlati tapasztalatok révén lehet leküzdeni. Fabian Poetke az állam és az egyházak 1945 utáni együttműködésének példáján a nyugatnémet oktatás- és védelmi politikában követi nyomon az ilyen típusú sikeres integrációs fejlődést.