Hegel számára a történelem folyamata az értelem vagy a szellem önmegvalósításának valódi folyamata.
A világtörténelemről szóló nagy előadásaiban tett kísérlete, hogy a látszólag önkényes történelmi események és folyamatok sokféleségét az ész valóságban való valóban teleologikus működésének kifejeződéseként bizonyítsa, szükségszerű ellenpólusát képezi Hegel elméletileg megalapozott axiómájának, miszerint a filozófia annak megvalósításáról szól, ami a valóságban van.