Vörös arany: Az óriás kékúszójú tonhal szabályozott kihalása

Olvasói vélemények

A könyv vegyes kritikákat kap, egyesek dicsérik ékesszólását és mélységét, míg mások túlságosan technikai jellegűnek és nehezen olvashatónak találják. A könyv kiemeli a kékúszójú tonhal fontosságát, és jobb környezetvédelemre szólít fel.

A könyvet bátornak, szükségesnek, lélekkel telinek és ékesszólónak jellemzik. Dicsérik, hogy provokatív néprajz, amely arra ösztönzi az olvasót, hogy megértse és átértékelje a kékúszójú tonhalhoz fűződő kapcsolatát. A szakmabeliek nagyra értékelik, és az átlagolvasók számára is hozzáférhető.

A könyvet kritizálják, hogy túlságosan technikai és nehezen követhető. Egyes kritikusok szerint a könyv kanyargós és nem koncentrált, inkább hasonlít egy doktori disszertációra, mint egy széles közönségnek szóló, lebilincselő olvasmányra. Az írói stílus szükségtelenül hosszú mondatokat és túlzott idézőjeleket tartalmaz, ami kihívást jelent az olvasás során.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Red Gold: The Managed Extinction of the Giant Bluefin Tuna

Könyv tartalma:

A globális kormányzás feltételeinek megvilágítása, amely az óceán egyik legfenségesebb élőlényének pusztító hanyatlását okozta

Az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) a világ legjelentősebb szervezete a nemzetközi vizeken áthaladó tonhalak, tengeri madarak, teknősök és cápák kezelésére és védelmére. Az 1969-ben szerződéssel alapított ICCAT felügyeli azt a halat, amely a felügyelete alatt a bolygó egyik legjelentősebb veszélyeztetett halává vált: az atlanti kékúszójú tonhalat. Az iparág bennfentesei által "vörös aranynak" nevezett óriás kékúszójú tonhal mérete és egyedszáma az ICCAT felügyelete alatt összeomlott.

Miért tűnt el ennyi nagy kékúszójú tonhal az Atlanti-óceánból, amikor már fél évszázada érvényben vannak az e tengeri élőlények védelmét célzó előírások? A Vörös arany című könyvben Jennifer E. Telesca páratlan hozzáférést biztosít az ICCAT-hoz, hogy megmutassa, hogy az intézmény hűen végrehajtotta a nemzetközi jog által ráruházott feladatot: a lehető legkeményebben halászni a nemzeti gazdaságok növekedése érdekében. Az ICCAT nem a kékúszójú halak védelme, hanem a nyersanyagbirodalmak exportpiacainak biztosítása érdekében kezeli a kékúszójú halakat, és ennek eredményeképpen bűnrészessé vált a kiirtásukban.

A halak árucikként való szabályozása évtizedeken át katasztrofális következményekkel járt. Napjainkban, amikor mindenféle élőlény tömegesen kihal, a Vörös arany a technotudományos és piaci racionalitásoknak ellentmondó vignettákon keresztül újra megismerteti az olvasót a kékúszójú tonhal pompájával. A könyvből kiderül, hogy a tengeri élővilág megbecsülésének megváltoztatásához nem csupán az ICCAT reformjára van szükség, hanem az uralkodó kultúra átalakítására is, amely hozzájárul ehhez a mészárláshoz.