Is the East Still Red?: Socialism and the Market in China
Kína a neoliberális fejlesztési modellek nem-kapitalista alternatíváját képviseli? A baloldali kommentátorok az elmúlt két évtizedben merőben eltérő értékeléseket adtak. Néhányan még mindig ragaszkodnak a piaci szocializmus régi álmához, amely a hatékonyságot a társadalmi igazságossággal kapcsolja össze.
A legtöbbjük számára azonban Kína a bizonyíték arra, hogy a piaci reformok kivétel nélkül kisajátításhoz, egyenlőtlenséghez és a kapitalista restaurációhoz vezetnek. A Kelet még mindig vörös? című könyv azt állítja, hogy mindkét értelmezés téves, és a piaci mechanizmusok és a kapitalista szükségszerűségek közötti különbségtétel közös hibája. Gary Blank a kínai tapasztalatokat a társadalmi-történelmi átmenetekről és a primitív felhalmozásról szóló szélesebb körű marxista vitákban helyezi el, kiemelve annak szükségességét, hogy a kapitalizmust olyan egyedi rendszerként fogalmazzuk meg, amelyben a termelők és a kisajátítók reprodukciója a piactól függ.
A piacosítás évei ellenére a pekingi mandarinok még nem kényszerítették ki a teljes piaci függőséget az iparban és a mezőgazdaságban. Megmutatja, hogy a munkások és parasztok ellenállása, a pártállami legitimitás kényszerei, valamint az egyes kommunista tisztviselők és vezetők reprodukciós stratégiái mind-mind a bürokratikus-kollektivista rendszer központi aspektusainak fenntartására hatnak, amelyben a közvetlen termelők és a bürokraták ténylegesen egybeolvadnak a termelési eszközökkel.
A Népköztársaság lehet egy nem-kapitalista piaci alternatíva, bár a szocialisták számára aligha építő jellegű. "
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)