Vörös jelzők, a vietnami légideszantok légi támogatása, 1962-1975

Olvasói vélemények

A Red Markers részletes beszámoló a vietnami háború kevéssé ismert légiirányítóiról, megvilágítja a közeli légi támogatásban betöltött döntő szerepüket, és kiemeli az érintett személyzet bátorságát és elkötelezettségét. A könyvet alapos kutatásai, személyes beszámolói és történelmi jelentősége miatt dicsérik.

A könyv kivételesen jól kutatott, és egyedülálló és fontos nézőpontot mutat be a vietnami háborúról. Személyes beszámolókat, fényképeket és a légierő szakkifejezéseit magyarázó szójegyzéket is tartalmaz. Az olvasók értékelik a beszámolókban bemutatott elkötelezettséget és bátorságot, ami egyszerre informatív és lebilincselő.

Néhány olvasó a katonai szakzsargont és a szervezést kihívásnak találta, még a mellékelt szószedet segítségével is. Néhányan megemlítették, hogy a könyv egyes részei a hétköznapi adminisztratív részletekre összpontosítanak, ami ronthatja az általános elbeszélői elkötelezettséget.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Red Markers, Close Air Support for the Vietnamese Airborne, 1962-1975

Könyv tartalma:

1962-től 1973 elejéig egy maroknyi USAF-tiszt és -pilóta irányította a vietnami légierő és amerikai tanácsadói számára a 162-es MACV tanácsadó csoportban a közeli légi támogatást. Ez a vörös jelzésű különítmény egyetlen légi összekötő tisztként indult.

Ez 36 fős harci egységgé nőtte ki magát egy tucat repülőgéppel, majd egyetlen tisztre zsugorodott, amikor az Egyesült Államok kivonult a harcokból. Fennállásának évtizede alatt kevesebb mint 175 fő szolgált az egységben.

Közülük öten haltak meg a harcokban. Az előretolt légi irányítóknak ez a díjnyertes története a kezdetektől a végéig 76 olyan férfi hozzájárulásán alapul, akik ott voltak.