Writing in Red: The East German Writers Union and the Role of Literary Intellectuals
A Német Demokratikus Köztársaságban a szavak és az eszmék számítottak, mind a rendszer legitimálása, mind a kritika szempontjából.
Nem csoda tehát, hogy a kormányzó SED párt létrehozta az Írószövetséget, hogy formálja, mit írnak és mondanak az írók nyilvánosan. Ennek legfőbb feladata ideológiai volt: szocialista és antifasiszta kultúra megteremtése.
De az is a feladata volt, hogy előmozdítsa tagjainak szakmai érdekeit, és lehetővé tegye számukra, hogy a szocializmus irányába beleszólással rendelkező közértelmiségiként lépjenek fel. Sok író követelte, hogy a szervezet ezt a második funkciót is betöltse, ami konfliktusba hozta a SED-del. Ez a könyv azt vizsgálja, hogyan vált a szakszervezet az írók NDK társadalomban betöltött szerepének vitájának színterévé, amelynek következményei messze túlmutatnak az irodalmi közösségen.
A SED vagy a titkosrendőrség nyomására a szakszervezeti vezetők általában engedtek a rendszer követeléseinek érvényesítésében, de az 1980-as évekre sok író alkalmazkodott a játékszabályokhoz, kihasználva szakszervezeti tagságukat, hogy óvatosan megfogalmazott kritikáikért elzárkózzanak a megtorlástól, és ezzel elkezdték lebontani a nyilvános beszéd korlátozását. A könyv azt vizsgálja, hogy az 1970-es években az írószövetség hogyan és miért segítette az írók és az állam közötti kapcsolatok normalizálását, az 1980-as évek folyamán azonban akaratlanul is hozzájárult a megengedett beszédmód kiterjesztéséhez, és végül hozzájárult a keletnémet rendszer destabilizálásához.