Wagnerizmus: Wagner: Művészet és politika a zene árnyékában

Olvasói vélemények

Alex Ross „Wagnerizmus” című könyve Richard Wagner kultúrára, politikára és művészetekre gyakorolt nagymértékű hatását vizsgálja, elemezve, hogy zenéje és eszméi hogyan kapcsolódtak jelentős történelmi eseményekhez és különböző művészeti mozgalmakhoz. A könyv alapos kutatást és éleslátó összefüggéseket mutat be, de vegyes kritikákat kapott, egyesek dicsérik mélységét és tudományosságát, míg mások kritizálják szerkezetét és fókuszát.

⬤ Átfogó kutatás és betekintés Wagner különböző művészeti és politikai kontextusokra gyakorolt hatására.
⬤ Magával ragadó írói stílus; sokan kiemelkedőnek találták a prózát.
⬤ A Wagner zenéjét nem ismerő olvasók számára is hozzáférhető.
⬤ Ösztönöz a kapcsolódó irodalmi és művészeti művek további tanulmányozására.
⬤ Árnyalt képet nyújt Wagner összetett örökségéről, beleértve problémás nézeteit is.

⬤ Néhány olvasó túl hosszúnak és kimerítőnek találta a könyvet, amely nem összpontosít magára Wagner zenéjére.
⬤ Kritika a szétszórt szervezés és a túl sok hivatkozás miatt, ami unalmas olvasáshoz vezet.
⬤ Többen úgy érezték, hogy a könyv inkább politikai kritikába torkollik, mintsem hogy a zenére összpontosító tanulmány maradjon.
⬤ Néhány kritikus azt kifogásolta, hogy időnként kevésbé elemző és inkább leíró jellegű.

(76 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Wagnerism: Art and Politics in the Shadow of Music

Könyv tartalma:

Alex Ross, a New Yorker neves zenekritikusa, a The Rest Is Noise című nemzetközi bestseller és Pulitzer-díjra jelölt The Rest Is Noise szerzője feltárja, hogyan vált Richard Wagner a modern művészet és politika kísérleti terepévé - egy esztétikai hadszíntérré, ahol a nyugati világ a szépség és az erőszak képességével küzdött.

Jobb híján Wagner a zenetörténet legnagyobb hatású alakja. 1900 körül a wagnerizmus néven ismert jelenség átjárta az európai és amerikai kultúrát. Az olyan kolosszális alkotások, mint A Nibelung gyűrűje, a Trisztán és Izolda és a Parsifal a formai merészség, a mítoszteremtés, az erotikus szabadság és a misztikus spekuláció mintaképei voltak. Művészek hatalmas serege, köztük Virginia Woolf, Thomas Mann, Paul C zanne, Isadora Duncan és Luis Bu uel érezte hatását. Az anarchisták, okkultisták, feministák és a melegjogok úttörői rokon szellemként tekintettek rá. Aztán Adolf Hitler beépítette Wagnert a náci Németország hangzásvilágába, és a zeneszerzőt kegyetlen antiszemitizmusa határozta meg. Sokak számára a neve mára szinte egyet jelent a művészi gonoszsággal.

A Wagnerizmusban Alex Ross helyreállítja azt a nagyszerű zűrzavart, hogy mit jelent wagneristának lenni. Zsenik, őrültek, sarlatánok és próféták pandemóniája vívja csatáját Wagner sokoldalú örökségéért. Ahogy azt a The New Yorkerben megjelent briliáns cikkeinek olvasói már megszokhatták, Ross izgalmasan járja be a művészeti ágakat, Louis Sullivan építészetétől Philip K. Dick regényeiig, Theodor Herzl cionista írásaitól W. E. B. Du Bois polgárjogi esszéiig, az O Pioneers-től az Apokalipszis mostig.

A wagnerizmus sok szempontból tragikus történetet mesél el. Egy olyan művész, aki egyetemes hatókörében vetekedhetett volna Shakespeare-rel, a gyűlölet ideológiája miatt veszti el a hatalmát. Árnyéka mégis ott lebeg a huszonegyedik századi kultúrán, mitikus motívumai végigvonulnak a szuperhősfilmeken és a fantasy-fantáziafilmeken. A Wagnerizmus nem apológia és nem elítélés, hanem szenvedélyes felfedezés, amely arra ösztönöz, hogy őszintébben gondolkodjunk arról, hogyan hat a művészet a világban.