Amikor Gillian Allnutt megkapta a Queen's Gold Medal for Poetry kitüntetést, Carol Ann Duffy azt írta, hogy művei "mindig is a természeti világgal és a szellemi élettel beszélgettek". Legújabb gyűjteménye, a wake azt mutatja, hogy a kettő kezd eggyé olvadni: egymásért, sőt mint egymásért beszélnek.
Ahogy a címe is jelzi, ezek a versek a visszatekintésről szólnak, egy régi világ haldoklása és halála felett őrködve, valamint az abban a világban való emberi lét módjairól, de előre is, várva az új világot, és készen állva arra, hogy felébredjen rá, amikor eljön. Mint mindig, az ő munkáiban is sok a kitelepített ember. Itt senki sincs teljesen otthon a világban.
Viharos időket élünk - egyénileg és kollektíven -, és az itt található versek ezt tükrözik. És mégis, a versek inkább "emberek között", mint "emberekről" szólnak: az emberiség egészének hordájából és hordájából szólnak.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)