Walking Away From Empire: Egy személyes utazás

Olvasói vélemények

A birodalomtól való eltávolodás: Guy McPherson személyes utazása az éghajlatváltozás és a társadalmi kiábrándultság közepette hozott egyéni döntések kijózanító feltárását kínálja. A szerző megosztja személyes útját a hagyományos életmódtól a fenntarthatóbb lét felé, szembesülve a bolygónk jövőjével kapcsolatos kényelmetlen igazságokkal. A könyv értékes meglátásai ellenére néhány olvasó zavarosnak és rosszul felépítettnek találja.

Sok olvasó értékeli a könyv bátorságát és őszinteségét, valamint az éghajlatváltozásról és az emberi létről szóló éleslátó megjegyzéseit. McPherson elbeszélését elgondolkodtatónak és tanulságosnak tartják, arra ösztönözve az olvasót, hogy gondolkodjon el saját döntéseiről. Az írói stílus élénk és magával ragadó, személyes kapcsolatot teremt az olvasókkal. Egyesek azt is dicsérik, hogy aktivizmusa révén elkötelezetten igyekszik felhívni a figyelmet az éghajlati kérdésekre.

Számos kritika megemlíti, hogy a könyv néha zavaros lehet, és bizonyos területeken nem elég világos. Egyes olvasók úgy érzik, hogy a jobb szerkesztés és szervezés előnyére válna. Vannak kritikák az ismétlődő tartalommal és a tudományos alátámasztás (például az irodalomjegyzékek) hiányával kapcsolatban. Néhány olvasó elégedetlenségét fejezte ki az írás minőségével kapcsolatban, és morbidnak vagy túlzottan negatívnak találta, ami azt jelzi, hogy nem biztos, hogy azok számára vonzó, akik felemelőbb vagy szórakoztatóbb olvasmányt keresnek.

(20 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Walking Away From Empire: A Personal Journey

Könyv tartalma:

Guy McPherson minden birodalmi mércével mérve sikeres professzor volt: minden megfelelő helyen jól publikált, olyan diákokat tanított és mentorált, akik a szakterület legjobb állásait szerezték meg, és bőséges, példamutató szakmai szolgálatot végzett. Annyit keresett, hogy harmadmagával meg tudott élni, és még mindig annyit utazott az iparosodott világban, amennyit csak akart.

Más szóval, McPherson volt a tökéletes modellje mindannak, ami az Egyesült Államokkal, és ezen keresztül a tőlünk példát kereső nemzetekkel nem stimmel. Ahelyett, hogy megkérdőjelezte volna a rendszert, inkább kisebb kérdéseket vetett fel a rendszeren belül. A negyvenes évtizedében McPherson tudományos életét a mainstream ökológusból a Föld barátjává változtatta.

Természetvédelmi biológus és társadalomkritikus lett, és előadásai és írásai egyre inkább az osztálytermen kívüli közönséget célozták meg. McPherson verseket kezdett tanítani a börtönökben, és megpróbált hangot adni az ipari társadalom által régóta marginalizált vagy figyelmen kívül hagyott bölcs embereknek.

A helyi újságokban megjelent vendégkommentárjai rámutattak az amerikai élet abszurditásaira, valamint a világ ipari gazdaságának növekedési korlátaira. Egyre élesebb esszéi felkeltették az egyetemi vezetők figyelmét, akik megpróbálták kirúgni, majd amikor ez nem sikerült, megpróbálták elhallgattatni. Nem sokkal azután, hogy az adminisztrátorok feladták, hogy McPherson távozását kényszerítsék egy nagy kutatóegyetemről, saját feltételei szerint hagyta el az intézményt, amikor 49 éves korában McPherson végre ráébredt, hogy mi az ára a nem tárgyalható amerikai életmódnak: engedelmesség otthon és elnyomás külföldön.

Aztán elsétált mindezen kiváltságoktól, hogy kecsketenyésztés, kertészkedés és a szomszédjaival való munka közben az elvek és még több szolgálat életét folytassa. Ez órákig tartó fizikai munkát, hónapokig tartó magányt és végül a hozzá legközelebb állók árulását jelentette.