Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Walter F. White: The NAACP's Ambassador for Racial Justice
A georgiai Atlantában élő Walter F. White 1918-ban csatlakozott a Színes Emberek Előrehaladásáért Országos Szövetséghez (NAACP) James Weldon Johnson ügyvezető titkár asszisztenseként.
Amikor Johnson 1929-ben nyugdíjba vonult, White váltotta őt a NAACP élén, és ezt a tisztséget 1955-ben bekövetkezett haláláig töltötte be. Hosszú hivatali ideje alatt White élen járt a fajok közötti igazságosságért folytatott küzdelemben. Hírneve azonban a halálát követő alulról jövő aktivizmus korszakában hanyatlásnak indult.
White nézeteltérései az amerikai baloldallal, valamint kétértelmű faji háttere - vegyes származású volt, fehérnek tudott „kiadni” magát, és elvált egy fekete nőtől, hogy fehér nőt vegyen feleségül - táplálták az örökségével kapcsolatos ambivalenciát. Ebben az átfogó életrajzban Zangrando és Lewis arra törekszik, hogy White-ot saját korának kontextusában újraértékelje, felülvizsgálva a pályafutásáról szóló kritikai értelmezéseket.
White a harlemi reneszánsz előmozdítója és résztvevője volt, a kongresszus termeiben naponta jelen volt a polgárjogi törvényekért lobbizva, és befolyásos személyiség volt, aki Roosevelt (Eleanoron keresztül) és Truman kormányához is hozzáférhetett. A NAACP ügyvezető titkáraként White szüntelenül küzdött az amerikai hadsereg szegregációjának megszüntetéséért, és az egyenlő foglalkoztatási lehetőségek biztosításáért.
A nemzetközi színtéren White kiállt a színesbőrűek mellett a dekolonizált világban, és gazdasági fejlesztési támogatást nyújtott olyan országoknak, mint India és Haiti, összekötve a polgárjogi küzdelmeket itthon és külföldön.
