Watashi

Könyv tartalma:

Shuntar Tanikawa 1931-ben született Tokióban. Kétmilliárd fényévnyi magány 1952-ben megjelent debütáló gyűjteménye óta a kortárs japán költészet vezető hangja lett.

Versei nemcsak a versolvasók körében ismertek; egész Japánban szenvedélyes rajongói vannak. A költészet mellett Tanikawa az irodalom számos más területén is tevékenykedett. Lefordította a Lúdanyó és Charles Shultz Peanuts című műveit, megírta az Én magam és a Szavakkal játszó dalok című innovatív képeskönyveket, és ő írta az Astro Boy főcímdalának szövegét, valamint számos iskolai dal szövegét országszerte.

Tanikawa politikai és társadalmi nézeteiben a liberális költő álláspontját képviseli.

Ami a kortárs japán költészetet illeti, 3 kontinensen és mintegy 15 nyelven Shuntar Tanikawa neve és versei jutnak először eszünkbe. Energiája és művészete 81 évesen is a költői ifjúság kútjából bugyog.

A Vagabond Watashi után hamarosan két további Tanikawa-fordítás jelenik meg William I. Elliott és Kazuo Kawamura tollából. Az első kötetük, amelyben társfordítóként vették át a nagyra becsült költőt, 1975-ben jelent meg.

"Tanikawa számos versben és változatos formában vizsgálja az én és a szavak közötti kapcsolatokat, azt az alattomos médiumot, amely azt ígéri, hogy tükrözni vagy akár megmagyarázni fogja a valóságot, ehelyett azonban a kirakósjáték egy újabb magyarázatra szoruló rétege. Ebben a könyvben semmi sem egyszerű. Valószínűtlen dolgok kerülnek egymás mellé, és mindegyik arra kényszerít bennünket, hogy további ajtókat nyissunk ki.

Ebben a folyamatban a költő vagy az én nem az, aki tudással vagy válaszokkal rendelkezik, hanem csupán az, aki minket és önmagát további önmegkérdőjelezésbe vezeti. Ennek a költészetnek a mérhetetlen komolysága, amely a valóság keresését a véletlen emlékek keresésén kívülre helyezi, és amelyben nincs nyoma annak a kétségbeesett vágynak, hogy egy igazságot az én igazságomként érvényesítsen, és amelynek útjába nem áll az ego, lehetővé teszi Tanikawa számára, hogy a költészet tisztaságát és erejét a maga teljességében érje el.

Verseinek nincs formulája. Nem úgy kotyvasztják őket, hogy lenyelünk egy emléktabletta lenyelésével vagy egy előre megadott tartalom szójátékkal és metaforával való feldíszítésével. Anélkül, hogy szentimentálisak lennének, félelem nélkül kockáztatják ezt a vádat.

Ugyanígy nem indulnak ki a jelentés, a megszokott mondatszerkezet vagy akár egy klisé merev kerüléséből, ha a klisé igaz vagy szükséges a vers adott pontján.

Nem törődve az akadémiai vagy divatos dolgokkal, Tanikawa versei, amelyek a világ előtti őszinte tiszteleten alapulnak, egy nagyon is emberi hang egyszerűségével és összetettségével bírnak." -Peter Boyle".