Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Márk figyelemre méltó evangéliumot írt. A felszínen megtévesztően egyszerű, de titokzatossága és kétértelműsége a tudósokat és a laikus olvasókat egyaránt lenyűgözte és kihívások elé állította.
A burkolt nyomok, a szabályozott szóhasználat és a gondosan kitalált kétértelműség révén Márk mély teológiai elmélkedéseket ágyaz be az általa elmondott történetekbe. Az eszkatológiai beszéd (Márk 13) erre a legjobb példa. A modern tudósok hiába próbálták kiküszöbölni a Márk 13 kétértelműségeit.
Vajon Márk arra számít, hogy a vég hamarosan bekövetkezik? Mi a kapcsolat a templom eleste és a világvége között? A bizonyítékok azonban arra utalnak, hogy Márk szándékosan éppen azt a bizonytalanságot hozta létre, amely a tudósokat nyugtalanítja, és amelyet meg akarnak szüntetni. Márkban a figyelem a „jelekről” és a „bizonyítékokról” a „megkülönböztetés” és a „tanítványság” kettős és egymástól elválaszthatatlan témájára terelődik.
Ezeket a témákat a Márk 13. fejezet két elsődleges „jelszava” ragadja meg, amelyek arra hívják a hívőket, hogy értsék meg az általuk tapasztalt események jelentőségét, és hogy hűségesen szolgáljanak (és ha szükséges, szenvedjenek) az Emberfia visszatérése előtti ismeretlen időszakban.
Közlési technikájában, tartalmában és prioritásaiban Márk az általa ábrázolt Jézusról mintázza magát. Arra hívja az olvasókat, ahogyan Jézus is hívta a tanítványokat, hogy kövessék és értsék - és néha értelem nélkül kövessék - az ismeretlen jövőig, amikor az Emberfia a maga teljességében kinyilatkoztatja a Királyságot, amely most titokban jelen van azok számára, akiknek van szemük, hogy lássanak, és fülük, hogy halljanak.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)