Wave Goodbye to Charlie

Olvasói vélemények

Az Eric Arvin által írt „Wave Goodbye to Charlie” kritikái túlnyomórészt pozitívak, kiemelve a szerző magával ragadó írói stílusát és a történet érzelmi mélységét. Sok olvasót magával ragad a főszereplő, Charlie rendhagyó utazása, aki szembesül a hajléktalansággal, és életében egyszerre találkozik hátborzongató és varázslatos elemekkel. Gyakran dicsérik azt a kapcsolatot, amelyet Arvin teremt az olvasó és a karakterei között, és a könyvet olyan elgondolkodtató műnek tartják, amely még sokáig az olvasókban marad, miután befejezték.

⬤ Magával ragadó és lírai írói stílus, amely az olvasót belemeríti a történetbe.
⬤ Erős érzelmi kötődés a karakterekhez és jól kidolgozott elbeszélés.
⬤ A műfajok egyedülálló keveréke, ami megnehezíti a kategorizálást, de széles közönség számára vonzóvá teszi.
⬤ Elgondolkodtató felfedezés az életről, a létezésről és a túlvilágról.
⬤ Jó ügyet támogat, mivel a bevételt a szerző orvosi költségeinek fedezésére fordítják.

⬤ Néhány olvasó technikai problémákkal találkozott a könyv megvásárlásával és elérésével kapcsolatban.
⬤ A szokatlan történetszerkezet egyesek számára kezdetben kihívást jelenthet.
⬤ Olyan horrorisztikus pillanatokat tartalmaz, amelyek nem minden olvasónak tetszenek.

(8 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A nevem Charlie. Sok minden vagyok, de egyiknek sincs köze igazi tehetséghez.

Szökevény vagyok, szélhámos, ha kell, szellem, ha el kell ijesztenem a gengsztereket az otthonomtól, és magányos, aki talán túl sokat olvas. De legfőképpen a karnevál őrzője vagyok. Én így látom magam.

Gondoskodom a helyről, mert még a haldoklókról is gondoskodni kell.

Talán ez illegális. Talán az a rozsdás fémkerítés a karnevál körül engem is távol tart.

Vagy talán én és ez a hely egymásra találtunk. Az az igazság, hogy soha sehol máshol nem éreztem magam otthon, csak itt, még azokban a nevelőcsaládokban és árvaházakban sem, ahová fiatal szarháziként kerültem. Már nem keresnek engem azokon a helyeken.

Gyanítom, hogy annyit szöktem el, hogy végül csak azt mondták: "Bassza meg, engedjék el. " Én csak egy köröm vagyok a társadalom manikűrözött középső ujján. Idősebb vagyok.

Egy évvel idősebb vagyok annál a kornál, amikor már senkit sem érdekel. És ez az én kalandom...