We Can Never Go Home

Olvasói vélemények

A „Soha nem mehetünk haza” című könyv egy képregény, amely a szuperhős-történetek elemeit ötvözi egy tinédzserdrámával, amely két menekülő karakterről szól. Míg a könyvet dicsérték a magával ragadó történetéért, művészetéért és az 1980-as évek nosztalgikus punk hangulatáért, egyes olvasók csalódottságuknak adtak hangot a történetvezetés tempója és a cselekmény bonyolultsága miatt.

⬤ Magával ragadó történet, amely sikeresen ötvözi a szuperhősös elemeket a tinédzserek szorongásával
⬤ nagyszerű grafika, amely megragadja az éles és intenzív hangulatot
⬤ magával ragadó világépítés nosztalgikus 1980-as évekbeli punkos beütésekkel
⬤ erős karakterdinamika, különösen a főszereplők között
⬤ sok kritikus mély érzelmi kötődést fejezett ki a karakterekhez, és szórakoztatónak és magával ragadónak találta a történetet.

⬤ Néhány olvasó szerint a cselekmény nem volt eredeti és más művekre emlékeztető, és „alacsony színvonalúnak” minősítette a már jobban bevált sorozatokhoz képest
⬤ a tempó problémákat jeleztek, ami miatt a karakterek fejlődése kapkodónak tűnt
⬤ a hirtelen befejezés egyesek szerint elégedetlen volt
⬤ a párbeszédeket egyesek eltaláltnak vagy elhibázottnak tartották
⬤ és a történet összetettsége a kormányzati összeesküvésekkel talán elvonta a karakterek alapvető élményét.

(22 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Duncan és Madison tinédzserek felfedezik, hogy két közös titkuk van: mindkettőjüknek szuperképessége van, és egyikük sem túl jó abban, hogy távol maradjon a bajtól.