Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv túlnyomórészt pozitív kritikákat kapott, kiemelve, hogy a szerző személyes élményein keresztül mutatja be Írország történelmét. Az olvasók nagyra értékelik O'Toole magával ragadó írói stílusát, az eleven történelmi elbeszéléseket, valamint a személyes és a nemzeti történetek közötti kapcsolatokat. Néhány olvasó azonban a könyv egyes részeit sűrűnek és időnként fárasztónak találta, különösen a politikai és gazdasági vitákat.
Előnyök:⬤ Fenomenális és éleslátó írói stílus, pazar prózával és mélységgel.
⬤ Gazdag történelmi kontextus, amely a személyes élményeket összefonja a nemzeti eseményekkel.
⬤ A modern ír történelemmel kapcsolatos összetett témák világos megértését kínálja.
⬤ Magával ragadó és tanulságos mind az ír helyiek, mind az Írország iránt érdeklődők számára.
⬤ Átalakító szemléletet nyújt, amely a társadalomról és a politikáról való gondolkodásra ösztönöz.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv egyes szakaszai túl hosszúak, és lehetett volna tömörebb is.
⬤ Egyes politikai és gazdasági fejezetek egyes olvasók számára unalmasnak vagy fárasztónak tűnhetnek.
⬤ Csalódást okoztak azok az olvasók, akik több személyes anekdotára vagy saját történelmükhöz kapcsolódó konkrét tartalomra vágytak.
(95 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
We Don't Know Ourselves: A Personal History of Modern Ireland
Könyv tartalma:
Fintan O'Toole a forradalom kezdetének évében született. 1958-ban volt, és az ír kormány - kétségbeesésében, mert az összes fiatal elvándorolt - megnyitotta az országot a külföldi befektetések és a populáris kultúra előtt. Így kezdődött az ír nemzeti identitás évtizedeken át tartó, folyamatos kísérletezése. A Nem ismerjük magunkat című könyvében O'Toole, az angolszász világ egyik legkitűnőbb stilisztája saját tapasztalatait szövi bele az ír társadalmi, kulturális és gazdasági változásokba, bemutatva, hogy Írország egyetlen emberöltő alatt hogyan vált reakciós "hátországból" szinte teljesen nyitott társadalommá - talán a modern történelem legmegdöbbentőbb nemzeti átalakulásává.
O'Toole Dublin külvárosában, munkáscsaládban született, ministrált, és a Keresztény Testvérek iskolájába járt, akárcsak ősei. Lenyűgözték az ír televízióban hirtelen felbukkanó amerikai westernek, amelyek nem álltak olyan távol saját tapasztalataitól, tekintve, hogy Írország fő exportcikke a marhahús volt, és még mindig nem volt ismeretlen, hogy Dublin utcáin marhacsordák csattogtak. A westernek mégis jelezték, hogy mi fog következni. O'Toole elmeséli a teljhatalmú katolikus egyház egykor elképzelhetetlen összeomlását, amelyet a botrányok és a hétköznapi írek, különösen a nők aktivizmusa döntött meg. Elmeséli az észak-írországi zavargások szörnyű erőszakos eseményeit, amelyek az írek többségét az erőszakos nacionalizmus elutasítására késztették. O'Toole elbeszélése szerint Amerika lett a vezérfonal, John F. Kennedy 1963-as látogatásától kezdve, amikor a hamarosan mártírrá váló amerikai elnököt honfitársaként üdvözölték, egészen az ír technológiai ágazat 1990-es évek végi, amerikai vállalatok által vezérelt felemelkedéséig, amely a 2008-as pénzügyi válság idején Írországot a katasztrófa felé vezető útra terelte.
O'Toole rendkívül együttérző, ugyanakkor igényes megfigyelő, aki korpulzáló prózában ragadja meg a "szándékos nemtudás" sajátos ír szokását, amely lehetővé tette, hogy a nemzeti nagyság mítoszai akkor is fennmaradjanak, amikor az alapok már omladoznak. A Nem ismerjük magunkat negyven éve készülő mű mérföldkő, memoár és nemzeti történelem, amely végül is feltárja, hogyan fonódik össze mindannyiunk számára ez a két mód.
