Értékelés:
A könyv gazdag és lebilincselő beszámolót nyújt az 1900-as évek elején az északi terület hátországában zajló életről, az úttörő szellemre és az ott élők mindennapi kihívásaira összpontosítva. Sok olvasó értékeli a melegséget, a humort és az élénk jellemrajzokat, amelyek életre keltik a történelmi összefüggéseket, így a könyv népszerű olvasmány a helyiek és az utazók számára egyaránt. A könyv egyes kiadásait azonban kritika éri a rossz nyomtatási minőség miatt, ami megnehezíti az olvasást.
Előnyök:⬤ Magával ragadó történetmesélés melegséggel és humorral
⬤ élénk leírások az Északi Terület életéről
⬤ betekintés az úttörő nők tapasztalataiba
⬤ érzelmes és átélhető karakterek
⬤ történelmi jelentőség az utazók számára
⬤ hely- és kötődésérzetet ébreszt az olvasókban.
⬤ Egyes kiadások rosszul kivitelezettek, kicsi, nehezen olvasható betűtípussal
⬤ néhány olvasó számára kezdeti zavar a cselekménnyel vagy a szereplőkkel kapcsolatban
⬤ nem minden olvasónak volt könnyű követni az elbeszélést.
(52 olvasói vélemény alapján)
A Mi a soha-soha-soha (1908) Jeannie Gunn önéletrajzi regénye.
Gunn regénye a férjét, Aeneast Elsey távoli marhatelepre kísérő élményein alapul, és az ausztrál irodalom lenyűgöző remekműve, amely a kontinens Északi Területének tájait tárja fel, miközben a fehér telepesek és az általuk kiszorított aboriginek közötti feszült viszonyt ábrázolja. Gunn rokonszenves és teljesen emberi hangján szólal meg, és bátorságáról tesz tanúbizonyságot, hogy ő volt az első nő, aki letelepedett a Mataranka területen, ahol alig több mint egy évig élt férje maláriában bekövetkezett tragikus haláláig.
„Hogy valahol az elejéhez közel kezdjem, a Măluka - akkoriban inkább úgy ismerték, hogy az Elsey új főnöke - és én, az ő „asszonya”, Darwinban, az Északi Területen vártuk a vonatot, amely éppen olyan messzire vitt volna minket, amennyire csak tudott - százötven mérföldre -, a Soha-soha felé vezető úton. A vonat épp akkor nem volt a városban, valahol az országon túl, igazi bozótvágó stílusban, de várhatóan egy-két nap múlva visszatér, és akkor már a mi szolgálatunkra áll.” A „kisasszony” elhatározza, hogy követi férjét, bárhová is menjen, és nekivág a zord túrának a távoli marhatelepre, ahol a férfit felügyelőnek nevezték ki. Több száz mérföldet tesznek meg lóháton, és először tapasztalják meg a Föld legvadabb tájainak természeti szépségét.
Bár a helyi marhahajtók eleinte óvatosan viszonyulnak a jelenlétéhez, az elbeszélő bátor és szorgalmas nőnek bizonyul, aki a telepesek és az őslakosok barátja egyaránt. A gyönyörűen megtervezett borítóval és professzionális gépelt kézirattal ellátott Jeannie Gunn We of the Never Never című regényének ez a kiadása az ausztrál irodalom klasszikus műve, amelyet a modern olvasók számára újragondoltak.
