We Shouldn't

Olvasói vélemények

A Vi Keeland által írt We Shouldn't egy magával ragadó, ellenségekből szerelmesekké váló irodai románc, amelyben Bennett és Annalise szerepel. A történetben keveredik a humor, a mély érzelmi témák és a vállalat egyesülése után ugyanarra a munkakörre való versengés bonyolultsága. Az olvasók gazdagnak találják a karakterfejlődést, különösen Bennett sebezhető oldalát és Annalise fejlődését. A főszereplők közötti kémia és ugratás magával ragadó dinamikát teremt, bár a szereplők szimpatikus voltáról megoszlanak a vélemények. Összességében a könyvet dicsérik a humoros pillanataiért és a mögöttes érzelmi mélységéért.

⬤ Erős jellemfejlődés, különösen Bennett sebezhetősége és Annalise fejlődése.
⬤ A főszereplők közötti remek ugratás és kémia szórakoztató párbeszédet biztosít.
⬤ A humor egyensúlyban van a mélyebb érzelmi témákkal és konfliktusokkal.
⬤ Frissítő felnőtt beszélgetések és reális kapcsolatok.
⬤ Gazdagon megírt és lebilincselő, így nehéz letenni.
⬤ A humor, beleértve a vicces találkozások és a helyzetkomikumokat, bájt kölcsönöz a könyvnek.

⬤ Néhány olvasó idegesítőnek találta Annalise karakterét az érzelmi reakciói és az asszertivitás hiánya miatt.
⬤ Bennett Annalise-zal való bánásmódját és időnkénti tiszteletlenségét kritizálták.
⬤ A kritikákban említett alapvető szerkesztési hibák esetei rontották az általános olvasási élményt.
⬤ A történet egyes részeit ismerősnek vagy sablonosnak írták le, és esetleg hiányzott az eredetiség az ellenségekből szerelmesekké váló trópusból.

(640 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Bennett Fox egy pokolian szar hétfő reggelen lépett be az életembe.

Elkéstem az első napomról az új munkahelyemen - egy olyan állás, amelyért mostantól versenyeznem kellett, pedig már nyolc évet dolgoztam érte, hogy kiérdemeljem, egy váratlan fúzió miatt.

Miközben cipeltem a holmimat az új irodámba, egy parkolóőr megírta nekem a parkolási felszólítást.

Autók hosszú sorát bírságolta meg - kivéve az előttem parkoló Audit, amely történetesen ugyanolyan márkájú és típusú volt, mint az enyém.

Bosszankodva úgy döntöttem, hogy visszaadom a jegyemet annak az autónak, amelyik megúszta a bírságot. Volt rá esély, hogy a tulajdonos kifizeti, és nem lesz okosabb.

Csakhogy véletlenül letörtem az ablaktörlőt, miközben a jegyet az autó ablakára csúsztattam.

Komolyan, ennél rosszabb már nem is lehetne a napom.

A dolgok akkor kezdtek felpörögni, amikor a liftben összefutottam egy gyönyörű férfival. Volt egy olyan rövid pillanatunk, ami csak a filmekben fordul elő.

Ismered a helyzetet... a tested felgyullad, tűzijáték robban, és a levegő körülötted pattog az elektromosságtól.

A forró tekintete elpirított, amikor kiléptem a liftből.

Talán a dolgok itt mégsem lennének olyan rosszak.

Vagy legalábbis így gondoltam.

Egészen addig, amíg be nem léptem az új főnököm irodájába, és nem találkoztam a vetélytársammal.

A liftben lévő gyönyörű férfi most az ősellenségem volt. A heves tekintete nem a kölcsönös vonzalom miatt volt. Hanem mert látta, hogy megrongáltam a kocsiját. És most alig várta, hogy megsemmisítse riválisát.

A szerelem és a gyűlölet között vékony a határvonal, és nem szabad átlépni.

Nem kellene - de ezen a határon átlépni olyan jó móka lehet.