We Shouldn't

Olvasói vélemények

A Vi Keeland által írt We Shouldn't egy humoros és érzelmes, ellenségekből szerelmesekké váló irodai románc, amelyben erős kémia van a főszereplők, Bennett és Annalise között. A történet gazdag dinamikus ugratásokban és jellemfejlődésben, kiemelve kapcsolatuk bonyolultságát a személyes küzdelmek közepette. Az olvasók értékelik a magával ragadó írói stílust és a jól kidolgozott cselekményt, bár néhányan problémákat találtak bizonyos karaktervonásokkal és szerkesztési hibákkal.

⬤ Magával ragadó és szellemes párbeszédek, amelyek erős kémiát teremtenek a karakterek között.
⬤ Mély karakterfejlődés, Bennett és Annalise összetett személyiségekként ábrázolva.
⬤ A humor és az érzelmi mélység keveréke, ami a történetet átélhetővé és élvezetessé teszi.
⬤ Jó tempó, egy lassú romantikával, amely leköti az olvasót.
⬤ Figyelemre méltó írói stílus Vi Keelandtől, aki a lebilincselő elbeszélések megalkotásáról ismert.

⬤ Néhány olvasó idegesítőnek vagy zavarónak találta Annalise karakterének egyes aspektusait, különösen az érzelmi reakcióit.
⬤ Bennett kezdetben durva viselkedése és Annalise iránti tiszteletének hiánya aggodalmat keltett néhány olvasóban.
⬤ Bizonyos szerkesztési hibák rontották az általános olvasási élményt.
⬤ A cselekményt néha ismerősnek és más romantikus regényekre emlékeztetőnek találták, ami potenciálisan csökkentette az egyediségét.

(640 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Bennett Fox egy pokolian szar hétfő reggelen lépett be az életembe.

Elkéstem az első napomról az új munkahelyemen - egy olyan állás, amelyért mostantól versenyeznem kellett, pedig már nyolc évet dolgoztam érte, hogy kiérdemeljem, egy váratlan fúzió miatt.

Miközben cipeltem a holmimat az új irodámba, egy parkolóőr megírta nekem a parkolási felszólítást.

Autók hosszú sorát bírságolta meg - kivéve az előttem parkoló Audit, amely történetesen ugyanolyan márkájú és típusú volt, mint az enyém.

Bosszankodva úgy döntöttem, hogy visszaadom a jegyemet annak az autónak, amelyik megúszta a bírságot. Volt rá esély, hogy a tulajdonos kifizeti, és nem lesz okosabb.

Csakhogy véletlenül letörtem az ablaktörlőt, miközben a jegyet az autó ablakára csúsztattam.

Komolyan, ennél rosszabb már nem is lehetne a napom.

A dolgok akkor kezdtek felpörögni, amikor a liftben összefutottam egy gyönyörű férfival. Volt egy olyan rövid pillanatunk, ami csak a filmekben fordul elő.

Ismered a helyzetet... a tested felgyullad, tűzijáték robban, és a levegő körülötted pattog az elektromosságtól.

A forró tekintete elpirított, amikor kiléptem a liftből.

Talán a dolgok itt mégsem lennének olyan rosszak.

Vagy legalábbis így gondoltam.

Egészen addig, amíg be nem léptem az új főnököm irodájába, és nem találkoztam a vetélytársammal.

A liftben lévő gyönyörű férfi most az ősellenségem volt. A heves tekintete nem a kölcsönös vonzalom miatt volt. Hanem mert látta, hogy megrongáltam a kocsiját. És most alig várta, hogy megsemmisítse riválisát.

A szerelem és a gyűlölet között vékony a határvonal, és nem szabad átlépni.

Nem kellene - de ezen a határon átlépni olyan jó móka lehet.