Az „Időjárás a Holdon” versei a feje tetejére állítják Manet-t, belépnek egy posztprandiális oroszlán gondolataiba, megnéznek és megvesznek egy „szippantó” Hot Rodot, és elképzelik az életet egy modernkori Titanicon.
Ebben az intenzív, olykor humoros, olykor furcsa, mindig együttérző költészetben végig ott bugyog a nyelvben, annak lehetőségeiben és a zenében való öröm.
