A Csendes-óceán déli részén a bálnavadászat fénykorában a kőfejtők olyan nagy számban voltak jelen, hogy a tengerben egy fekete útként jellemzett területet képeztek. 1992-ben, tíz évvel a bálnavadászat betiltása után, egy tudományos expedíció Tahitiről indult útnak, hogy a „bálnaút” mentén megkerülje a Csendes-óceánt Új-Zélandig.
Deborah McCutchen a kapitány és felesége két gyermekének dadájaként csatlakozott a legénységhez. A bálnaút pillanatképek montázsa, amelyek egy színes szavakból álló albumban vannak egymásra rétegezve. Vannak benne naplórészletek és hajónaplóbejegyzések; vannak benne mítoszok, történetek és lenyűgöző tények a bálnákról.
McCutchen remek egyensúlyt teremt egyfelől a líra és az elmélkedés, másfelől a cselekmény és az anekdota között. Humorral élénkíti a hétköznapokat: az émelygést és a kabinlázat, a fogyatkozó készleteket, a rövid szigeti tartózkodásokat, valamint a bálnák fényképezésével, a bőr- és ürülékminták gyűjtésével járó munkát.
A természeti világot Annie Dillard stílusában a varázslat és a félelem érzése világítja meg: a bálnák és más tengeri élőlények fenségét, az elemek erejét, a kozmosszal való csendes közösséget az éjszakai őrségben. Anélkül, hogy prédikálna, ez a könyv a bálnák és más élőlények megőrzéséért való könyörgés, és siránkozás a természetbe való emberi beavatkozás miatt.
-The New Zealand Herald.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)