Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
„Ahogy ezekben az elégiákban a „kék beköszönt”, egy egyedülálló műfaj jön létre, egy lírai eposz, amely a kék fény fizikáján keresztül elképzelt világról, a „cianometriáról”, a spektrum kék hullámairól spekulál, amelyek rövidebbek és gyorsabban mozognak, ha a fehér fény normájától elszakadnak. A kéknek ebben az új, formatív referenciális világában megváltozik az érzékelés.
Ahogy Carol Watts kékre gondol, és furcsa kognitív tapasztalatokat szerez, a látás mint ismeretszerző képesség hatalmának régóta tartó európai mítosza felbomlik, az érzékelő szubjektum magabiztos központi szerepével együtt. Ebben a műben nincs „én”, az egyes szám első személy megszűnik. Enigmatikus szövegeinek új terében/idejében egy takarékos, rejtélyes nyelvezet alakul ki.
Ahogyan a kék a földi légkörön keresztül, molekulák által szétszóródva érkezik hozzánk, úgy a szavak a lapon olyanok, mint a részecskék, amelyeket egy minimális szintaktika lebegtet. Így fedezünk fel új összefüggéseket.
A vers négy része a kék töltetével a spekulációtól a trénódia, sőt a prófécia felé halad, ahogy a fényt befogadó földi légkör fokozatosan ökológiai terrort vesz fel. Ez a terror behatol a belső és a polgári életekbe, a pénzügyi hálózatokba és a nemek mítoszaiba.
Nemzedékünk egyik legfontosabb filozófiai költeménye.” -Isobel Armstrong.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)