Olvasói vélemények
Összegzés:Germaine Greer „White Beech” című könyvének kritikái a tartalom iránti csodálat és az írásmóddal szembeni erős kritikák keveredését tükrözik. Sok olvasó inspirálónak és informatívnak találja a könyvet, különösen nagyra értékelve Greer szenvedélyét a környezet helyreállítása iránt és egyedi hangját. Számos kritika azonban a tudományos szakzsargon erőteljes használatát, az összefüggéstelen elbeszélést és a lebilincselő történetmesélés hiányát kifogásolja, és egyes olvasók úgy érzik, hogy a technikai részletek és a hosszas kitérők túlterhelik őket.
Előnyök:⬤ Jól megírt és inspiráló
⬤ alapos kutatás és információ a környezet helyreállításáról
⬤ szenvedélyes ábrázolás az esőerdők rehabilitációjáról
⬤ kiemeli a fontos környezetvédelmi kérdéseket
⬤ gyakran magával ragadó Greer egyedi hangja.
Hátrányok:⬤ A tudományos szakzsargon erős használata
⬤ nehézkes írásmód
⬤ széteső elbeszélés, melyből hiányzik a világos történet
⬤ néhány olvasó unalmasnak vagy túlságosan technikai jellegűnek találta
⬤ a szöveget kiegészítő illusztrációk vagy fotók hiánya.
(42 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
2001 decemberének egy derűs napján a hatvankét éves Germaine Greer egy ellenállhatatlan kihívással találta magát szemben: egy hatvan hektáros tejgazdasággal találta szembe magát, amely egyike volt a délkelet-queenslandi farmoknak, amelyeket egy évszázadnyi fakitermelés, irtás és pusztítás után sorsukra hagytak.
Egy percig sem gondolta, hogy a föld helyreállításával megmenti a világot. A szívének megkönnyebbülését kereste. Az egzotikus legelők és puha gyomnövények hektárjain és a Lantana-növények kusza, áthatolhatatlan függönyén túl ott voltak a makadámiák, amelyek éretlen diófűzereiket lógtatták, és a fekete bab, amelynek ágain piros és sárga borsóvirágok nőttek... és a néhány megmaradt fehér bükk, a negyven méter magas, elképesztő fák, amelyeket az első fehér telepesek érkezése után negyven éven belül kivágtak. A kétségbeesésnek kellett volna engedni, ha még a halvány esélyt is elvetjük, hogy visszahozzuk őket régi lakóhelyükre. Amint a rehabilitációs folyamat megkezdődött, az esély halott bizonyosságnak bizonyult. Amikor az első újratelepítések erdővé lettek, és ritka hernyók jelentek meg, hogy az új, fiatal fák leveleiből táplálkozzanak, minden kétséget kizáróan tudta, hogy legalább itt a biológiai pusztulást vissza lehet fordítani.
Greer úgy jellemzi magát, mint egy öreg kutyát, akinek sikerült megtanulnia egy rakás új trükköt, akit Ausztrália és a Föld, a kisbolygók legbőkezűbbike iránti szenvedélyes szeretete inspirált és fiatalított meg.
