Értékelés:
Az Alexandra Silber „White Hot Grief Parade” című könyvének kritikái következetesen dicsérik a memoárt a gyász, a szerelem és a családi dinamika szívből jövő feltárása miatt. Az olvasók dicsérik Silber magával ragadó és átélhető írói stílusát, azt a képességét, hogy humorral szövi át a megrendítő pillanatokat, és a tapasztalatok mély érzelmi visszhangját. Az emlékiratot egyszerre szórakoztató és terápiás olvasmányként írják le, így mindenkinek kötelező olvasmány, aki átélte a veszteséget.
Előnyök:⬤ A gyász és a veszteség mélyen megindító és átélhető feltárása.
⬤ Magával ragadó és humoros írásmód, amely magával ragadja az olvasót.
⬤ A családi dinamika és a személyes fejlődés őszinte ábrázolása.
⬤ Erős érzelmi kapcsolat az olvasókkal, amitől úgy érzi, mintha közös élményben lenne része.
⬤ Vigaszt és betekintést nyújt a gyásszal küzdők számára.
⬤ Az érzelmi intenzitás egyes olvasók számára nyomasztó lehet.
⬤ Egyesek számára a téma túl személyes vagy különleges ahhoz, hogy teljes mértékben azonosulni tudjanak vele.
⬤ Az olvasók kellemetlen érzéseket tapasztalhatnak a tartalom nyers és őszinte jellege miatt.
(34 olvasói vélemény alapján)
White Hot Grief Parade: A Memoir
Alexandra "Al" Silberben úgy tűnik, minden megvan, amire egy tinédzser vágyhat: ragyogás, szépség és tehetség bőségesen. De amikor szeretett édesapja egy évtizedes rákbetegséggel folytatott küzdelem után meghal, amikor ő még csak tinédzser, úgy érzi, mindennek vége. A gyászban elveszve Al és az anyja alig tudják, hol kezdjék el az életük hátralévő részét.
Ebbe a gyászoló házba betör Al három barátja a színjátszótáborból, akik elhatározzák, hogy segítenek, ahogy csak a drámatagozatosok tudják - és beköltöznek az időre. A tél folyamán az immár öttagú háztartás megküzd mindennel, amit a Halál a nyakukba varrhat - a nyűgös rokonokkal, a könyörtelen bürokráciával, a lélekölő szomorúsággal, a végtelen Tupperware-rel. Megtanulnak (majdnem) mindent a szerelemről, és végül visszatérnek a világba, különböző módokon megváltozva a folyóparti otthonban töltött idő által.
A nyers szenvedéllyel, őszinteséggel és szellemességgel elmesélt Fehér Forró gyászparádé óda a család és a barátság helyreállító erejéhez - és az apa és lánya közötti, még a halálban is megbonthatatlan kötelékhez.