Értékelés:
A James Ellroy által írt „White Jazz” kritikáiban a stilisztikai döntések csodálatának és a karakterfejlődés és az olvashatóság kritikájának keveréke jelenik meg. Sok olvasó dicséri a bonyolult cselekményt és az egyedi prózastílust, míg egyesek szerint az írás zavaros, a karakterek pedig nem elég mélyek.
Előnyök:⬤ Bonyolult és összetett cselekmény, amely magával ragadó és lebilincselő.
⬤ Egyedi és innovatív írásmód, amelyet staccato és minimalista stílusként jellemeznek, és amely illik a noir műfajához.
⬤ Az 1950-es évek Los Angelesének kiváló ábrázolása a látvány, a hangok és a hangulat szemléletes leírásával.
⬤ Magával ragadó főszereplő és az L.A. Kvartett korábbi könyveinek számos karakterének feloldása.
⬤ Sikeres a sürgősség és a feszültség érzetének megteremtése az egész elbeszélés során.
⬤ Az írásmód kihívást jelent és zavaró lehet az olvasók számára, gyakran alkalmazkodást igényel.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a karakterfejlődés, különösen a női karaktereké, elégtelen és egydimenziós.
⬤ A főszereplő, Dave Klein kritikák szerint túlságosan antihős és nem eléggé átélhető.
⬤ Több kritikus megjegyezte, hogy az Ellroy-könyveket először olvasók számára ez a könyv nem biztos, hogy a legjobb kiindulópont.
⬤ Néhányan úgy találták, hogy a próza túlságosan szűkszavú és erőltetett, ami megnehezíti a történetbe való belefeledkezést.
(105 olvasói vélemény alapján)
Aztán a szövetségiek bejelentik, hogy teljes körű nyomozást indítanak a helyi rendőrség korrupciós ügyeiben, és minden a feje tetejére áll.
Kleint csalinak tették ki, "egy rossz zsarunak, aki magára vonja a figyelmet", és a figyelem minden oldalról érkezik: a helyi politikusoktól, a Los Angeles-i rendőrség vezetőitől, a zsarolóktól és a drogbáróktól - mindannyian pokolian elszántak a saját titkaik elrejtésére.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)