Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Whitethorn: Poems
A Jacqueline Osherow ambiciózus és kihívásokkal teli új gyűjteményét nyitó „Vers Jenne-nek” című versben egy szomszéd szarkalábat és tündérvirágot ültetett a költő kertjébe, és abban a reményben gondozza őket, hogy színt és fényt visz a személyes tragédia által sújtott háztartásba. Miközben a ragyogó kék, csillag alakú virágok másodszor is kivirágoznak, a költő így ír: „a föld az egek után nyúl, én a szavak után, / vagy az elragadtatás bármelyik csücskéért, amit magaménak tudhatok”.
Az átható téma ebben a versben és az egész Whitethornban az, hogy az emberi szenvedés lehet gyógyíthatatlan, mégis a természetben és a nyelvben megtalálhatjuk a kulcsot a bánat rejtélyeinek feloldásához. Osherow ezt a rejtjelet keresi a szenvedés széles skáláját vizsgálva, a személyes szenvedéstől a történelmi és kulturális szenvedésig.
A „Végtelenség rendjei” című versében Treblinkába látogat, és mivel képtelen megszámolni a köveket vagy számszerűsíteni a holokauszt valódi veszteségét, elgondolkodik azon, hogy lehetetlen elképzelni az áldozatok leszármazottainak meg nem született nemzedékeit, a meg nem élt életek végtelenjét, „meg nem álmodott álmodozások, néma beszélgetések, meg nem elégedett engedékenységek, meghiúsult célzások...”. A hatalmas terjedelmű és érzelmi intelligenciájú Whitethorn című könyvben Osherow rendíthetetlenül vizsgálja saját személyes történelmének fájdalmát, és bátran kutatja a világ gonoszságának és szenvedésének nagyobb rejtélyét.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)