Whole World on Fire: Szervezetek, tudás és nukleáris fegyverek pusztítása

Olvasói vélemények

Lynn Eden „Constructing Destruction” című könyve meggyőző érvként mutatja be, hogy a nukleáris fegyverekkel foglalkozó közösség alábecsüli a nukleáris robbanások által okozott tömegtüzek hatásait. Kritizálja a robbanás hatásaira való hagyományos összpontosítást, és hangsúlyozza, hogy a tömeges tüzet be kell építeni a nukleáris fegyverek következményeinek modelljeibe. Munkáját elméletileg innovatívnak és politikailag jelentősnek nevezik, és fontos következményekkel jár a jelenlegi nukleáris stratégiai vitákra nézve.

Jól megírt és érvelő, elméletileg innovatív, empirikusan gazdag, módszertanilag megalapozott, politikailag fontos, és érdekes és kulcsfontosságú történelmi és szociológiai perspektívát mutat be.

Bár a recenzió kifejezetten nem említ ellenérveket, utal a nukleáris fegyverekkel foglalkozó közösségben bevett nézetekkel való szembeszegülése körüli viták lehetőségére.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Whole World on Fire: Organizations, Knowledge, and Nuclear Weapons Devastation

Könyv tartalma:

A Whole World on Fire egy szervezeti rejtélybe csomagolt technikai rejtélyre összpontosít: hogyan és miért nem tudta az amerikai kormány több mint fél évszázadon keresztül előre jelezni a nukleáris tűzkárokat, amikor a stratégiai nukleáris háborúra vonatkozó terveket készített? A második világháborúban az amerikai bombázások hatalmas tűzkárokat okoztak Hirosimában és Nagaszakiban, de a későbbi haditervek csak a robbanás okozta károkat vették figyelembe; az atomtűzviharok okozta károkat teljesen figyelmen kívül hagyták. A közelmúltban kutatók egy kis csoportja kimutatta, hogy a modern nukleáris fegyverek esetében a nukleáris tömegtűz pusztító ereje és halálos hatása gyakran - és előre láthatóan - nagymértékben meghaladja a nukleáris robbanásét.

Ennek komoly következményei vannak a védelmi politikára nézve: az amerikai kormányzat alábecsülte a nukleáris fegyverek által okozott károkat, állapítja meg Lynn Eden, és sokkal több robbanófejet épített, méghozzá sokkal pusztítóbbat, mint amennyire a Pentagon haditervezési céljaihoz szüksége volt. Hogyan történhetett ez? A válasz abban rejlik, hogy a szervezetek hogyan keretezik a problémákat, amelyeket meg akarnak oldani. A szervezetelméletre, tudományos és technológiai tanulmányokra, valamint elsődleges történelmi forrásokra (köztük feloldott titkosítású dokumentumokra és interjúkra) alapozott elbeszélésben Eden elmagyarázza, hogy az amerikai légierő precíziós bombázási doktrínája hogyan vezetett a nukleáris robbanásra vonatkozó nagyon jó előrejelzések kidolgozásához - ami jelentős eredmény -, de sok éven át a nukleáris tűzzel kapcsolatos szervezeti tudás fejlesztéséhez.

A hadseregen kívüli szakértői közösségek megerősítették ezt az eltérést a robbanás okozta károk előrejelzésének szervezeti képességében, de a tűz okozta károk előrejelzésében nem. Ennek ellenére történt némi innováció, és a tűzkárok előrejelzését az 1990-es évek elején majdnem beépítették a nukleáris háború tervezésébe.

A szerző elmagyarázza, hogyan történt majdnem ilyen drámai változás, és miért nem történt meg. A Whole World on Fire bemutatja, hogy a jól finanszírozott és magasan professzionális szervezetek - azáltal, hogy arra összpontosítanak, amit jól csinálnak, és szisztematikusan kizárják azt, amit nem csinálnak jól - hogyan építhetik fel a világ rossz képét - ez egy önmagát erősítő tévhit, amelynek súlyos következményei lehetnek.

Egy átfogó konklúzióban Eden bemutatja az elemzés következményeit olyan dolgok megértésére, mint a Titanic elsüllyedése, a Tacoma Narrows híd összeomlása és a World Trade Center rossz tűzvédelme.