Why Not Me

Olvasói vélemények

A Lindsay Ireland „Miért nem én” című könyvének felhasználói értékelései egyöntetűen dicsérik a könyvet az érzelmi mélységéért, hitelességéért és a láthatatlan betegségekkel való együttélésről szóló inspiráló elbeszéléséért. Az olvasók dicsérik Ireland azon képességét, hogy a személyes küzdelmeket és diadalokat összekapcsolja az ellenálló képesség, a családi támogatás és a perspektíva fontosságának szélesebb témáival az élet kihívásaival való szembenézés során. A memoár szívből jövő történetmesélése empátiára és személyes elmélkedésre ösztönöz, így ajánlott olvasmány mindenkinek, aki nehézségek elé néz, vagy motivációt keres.

⬤ Mélyen érzelmes és hiteles memoár, amely visszhangra talál az olvasók körében.
⬤ Empátiára és megértésre ösztönöz az egészségügyi kihívásokkal küzdőkkel szemben.
⬤ A rugalmasság és a perspektíva erejének felemelő ábrázolása.
⬤ Az elbeszélés során hangsúlyozottan erős családi kötődés.
⬤ Jól megírt és magával ragadó, az olvasókat a szerző tapasztalataiba bevonva.
⬤ Személyes gondolkodásra ösztönöz a saját életről és a nehézségekhez való hozzáállásról.
⬤ Reményt és motivációt nyújt a hasonló egészségügyi problémákkal küzdők számára.

⬤ Egyes olvasók számára egyes személyes élmények, például az orvosi találkozások, kellemetlenek vagy nyomasztóak lehetnek.
⬤ Néhány kritika arra utal, hogy vannak olyan pillanatok, amikor a szerző az események feldolgozását összefüggéstelennek érzi.
⬤ A téma nyerssége nem biztos, hogy mindenki számára vonzó.
⬤ A hagyományosabb elbeszélésszerkezetet kereső olvasók számára kihívást jelenthet a memoárforma.

(51 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Lindsay Ireland idilli gyermekkorban élt. A nyarakat Vermontban töltötte filmsztár rokonainál, ahol lovagolt, nyomozósdit játszott unokatestvérével, és jéghideg limonádét ivott. A nyári hónapok után Lindsay visszatért szerető családjához, ahol a legnagyobb gondja az volt, hogy jó jegyeket szerezzen az iskolában.

Aztán egy nap Lindsay vért vett észre a székletében. Hirtelen a tóban úszkáló vagy Barbie babáját öltöztető gondtalan délutánok helyett Lindsay hónapokat töltött egy steril kórházi szobában, ahol intravénásan kapott folyadékot, és végül életmentő sztómaműtétet hajtottak végre rajta. Tizenegy évesen Lindsay-nél diagnosztizálták az első autoimmun betegséget, és az élete már soha nem volt a régi.

Ebben az őszinte memoárban Lindsay egy autoimmun betegséggel élő lányból egy fiatal nővé fejlődik, aki küzd, hogy szeresse a testét, amely folyamatosan cserbenhagyta, és végül egy olyan anyává és feleséggé, aki láthatatlan betegségei ellenére is küzdött azért, hogy láthatóvá tegye magát.