Wicked Messenger - Bob Dylan és az 1960-as évek szabadságharangjai

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik Mike Marqusee „The Wicked Messenger” című művét, amely komplex és éleslátó módon vizsgálja Bob Dylan zenéjét annak politikai kontextusában, különösen az 1960-as években. A könyv részletesen elemzi a Dylan dalait befolyásoló történelmi hatásokat, megmutatva Marqusee irodalmi készségét és a korszak politikai környezetének mély megértését. Néhány olvasó azonban úgy érzi, hogy a politika hangsúlyozása háttérbe szorítja Dylan személyes életrajzát, ami csalódást okoz azoknak, akik hagyományos életrajzot várnak.

A könyvet dicsérik politikai kifinomultságáért, alapos történelmi összefüggéseiért, magával ragadó prózájáért és Bob Dylan zenéjének és hatásának mély betekintéséért. Az olvasók tanulságosnak találták, különösen a Dylan munkássága és a hatvanas évek társadalmi mozgalmai közötti kapcsolat megértésében. A szerző tiszteletteljes megközelítése Dylan művészetéhez, valamint a fiatalabb rajongók számára friss perspektíva szintén pozitívan értékelték.

Néhány olvasó csalódottságának adott hangot amiatt, hogy a könyv inkább a politikai témákra összpontosít, mintsem Dylan egyszerű életrajzát adja közre. Néhányan túlzottnak vagy bosszantónak találták a szerző politikai elfogultságát és a baloldali politika hangsúlyozását, ami potenciálisan eltereli a figyelmet Dylan személyes elbeszéléséről és művészi felfedezéséről.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Wicked Messenger - Bob Dylan and the 1960s Chimes of Freedom

Könyv tartalma:

Bob Dylan hirtelen felhagyott a nyíltan politikai dalszerzéssel a hatvanas évek közepén, ami felháborodást váltott ki a kritikusok és a rajongók körében. A Wicked Messenger című könyvében Mike Marqusee, az elismert kulturális-politikai kommentátor azt az új tézist állítja fel, hogy Dylan nem hagyta ki a politikát a dalaiból, hanem megváltoztatta kritikájának módját, hogy a változó politikai és kulturális légkörre és - ami még fontosabb - saját, fejlődő esztétikájára reagáljon.

A Wicked Messenger egyben az Egyesült Államok lebilincselő politikatörténete is az 1960-as években. Marqusee nyomon követi az évtized politikai és kulturális disszenzusmozgalmainak alakulását, és megmutatja, hogy ezek fordulatait hogyan vetítette előre Dylan hatvanas évek közepén megjelent albumainak költői esztétikája - anarchikus, megmagyarázhatatlan, ellentmondásos, punkos -, valamint a közelmúltbeli művészi vállalkozásai, a Chronicles, Vol. I és a Masked and Anonymous.

Dylan gyötrődő, önmegszállott, szúrós művészi fejlődése - állítja Marqusee - mélyen kreatív válasz volt egy mélyen felkavaró helyzetre. „Nem tudja többé egyenesen elmesélni a történetet” - vonja le a következtetést Marqusee - »mert minden egyenesen elmesélt történet hamis.«.