Olvasói vélemények
Összegzés:Özvegyes: Melissa Gould memoárja a szerelem, a veszteség és a gyászon át vezető út témáit járja körül. A szerző megosztja személyes özvegyi tapasztalatait és az ezzel járó összetett érzelmeket. Míg egyes olvasók értékelik a gyásszal való őszinte és humoros bánásmódját, mások a memoár egyes részeit öncélúnak vagy mélység nélkülinek találják. Összességében a memoár sokak számára meghatónak és átélhetőnek bizonyult, különösen azok számára, akik maguk is átélték a veszteséget.
Előnyök:⬤ Őszinte és szívből jövő írás, amely sok olvasóhoz eljut.
⬤ A szerző humorral navigál a fájdalmon keresztül, ami időnként felemelővé teszi a könyvet.
⬤ Megérthető az özvegyek és a gyásszal küzdő emberek számára, mivel a kapcsolat érzését nyújtja.
⬤ Gyors és lebilincselő olvasmány.
⬤ Arra ösztönzi az olvasókat, hogy felismerjék, hogy a gyász személyes és egyedi minden egyes ember számára.
⬤ Értékes betekintést nyújt a veszteséggel való megbirkózás összetettségébe.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a memoár az önsajnálatba torkollik, és nem elég mély az érzelmek feltárásában.
⬤ Kritika éri a szerző kiváltságosnak vélt helyzetét, ami elidegeníthet néhány olvasót.
⬤ Az idősíkot időnként összefüggéstelennek és zavarosnak érzik.
⬤ Néhányan nyugtalanítónak vagy irreálisnak találják a szerző gyors átmenetét egy új kapcsolatba.
⬤ Bizonyos érzelmeket és reakciókat túlságosan leegyszerűsítettnek tartanak.
(599 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
Melissa Gould reményteli memoárja a dobozon kívüli gyászról és a szerelem meglepő természetéről.
Amikor Melissa Gould férje, Joel váratlanul kórházba került, el sem tudta képzelni, hogyan fog megváltozni az élete. A bizonytalanságtól eltelve, miközben Joel állapota tragikusan romlott, az egyetlen dolgot ajánlotta fel neki, amit tudott: a szeretetét és odaadását. Odaadása nem ért véget a férfi halálával.
Melissa, akinek szeretett férje nélkül kellett folytatnia az életét, és egyedül kellett felnevelnie kislányukat, hamarosan rájött, hogy az ő és Joel szerelme tovább él. Melissa rájött, hogy nem illik bele az özvegység tipikus formájába, és nem felel meg a gyász elvárásainak. Nem úgy nézett ki, mint egy özvegy, és nem úgy viselkedett, mint egy özvegy, de annak érezte magát. Melissa özvegy volt.
Melissa személyes útja a gyászon keresztül és azon túl megvilágítja a sors fordulatait, amelyek megtörik a világunkat, az elszántságot, amely továbblendít minket, és az élet meglepetéseit, amelyekre soha nem számítunk. A veszteség modern felfogása, az Özvegyes özvegy emlékeztet minket arra, hogy a szerelem a legváratlanabb módon is képes túlélni.
