Ez a könyv a brit Indiában kialakult társadalmi formációk narratív dinamikáját elemzi, statisztikai és etnográfiai feljegyzések, vizuális kultúrák és nyelvi gyakorlatok segítségével, hogy leírja a Brit Birodalom által az úgynevezett „idegen új világokról” előállított tudást. Lalruatkima ezt követően ezeket a narratív dinamikákat „scripturalizálásnak” címkézi, hogy számot adjon e világok megteremtéséről, illetve létezésbe írásáról.
Ez a fókusz aláhúzza a birodalmat, mint a sok ilyen képződmény egyikét, amelyet arról folytatott vitatott beszélgetések hátterében képzeltek el, hogy mi az, és mi lehet. Ha a birodalmat visszafejtjük, élesen kirajzolódnak az alkotó narratív helytartók és az őket összekötő jelentésalkotás szekvenciái. A birodalmi központ és a határvidék közötti hatalmi különbségek határozzák meg a helytartókat és azt, hogy hogyan illeszkednek a nagyobb narratívába.
Ezek a diszkurzív összetevők viszont politikai töltésű attitűdöket és kapcsolatokat hoznak létre a birodalmi területen belül. Lalruatkima a birodalmi archívumban olyan anyagokat kutat fel, amelyek számot adnak ezekről a narratív dinamikákról.